Csak a képeket nézegetve is csodálatos látványt nyújt Svájc legrégebbi könyvtára, mely a Sankt Gallenben található bencés rendi apátság kolostorában várja a látogatókat. Nem csak a könyvtár lenyűgöző, hanem az egész épület, mely 1983 óta a világörökség része.
Az apátságot 612-ben alapították egy erdőségben, egy vízesés mellett, akár csak a mesében. A kolostor szerzetesei a bencés rendbe tartoznak, mely az irodalom tanulmányozását is előírja, így hamarosan egy könyvtárat is kialakítottak az épületben. Kezdetben a könyveket egy egyszerű teremben tárolták, melyhez egy szkriptórium, azaz másolóterem is tartozott. Később, ahogy a gyűjtemény nőtt, átköltöztették a könyvtárat az úgynevezett Hartmut toronyba, mely a 9. században épület, majd 1553-ban újabb költözés következett. Végül 1758-ban kezdett épülni a Barokk terem, melyet Cölestin Gugger von Staudach és Beda Angehrn tervezett, és amelyben ma is a könyvek egy részét láthatjuk.
A díszes Barokk terem mennyezetét az első négy egyetemes zsinatot ábrázoló freskók díszítik, a falakon pedig a készítők és a templom apátjainak portréi foglalnak helyet. A főkaput egy görög felirat ékesíti, melynek fordítása: "szanatórium a léleknek". A terem alatti pincében egy lapidárium mutatja be az apátság építészetét, történelmét.
A féltve őrzött gyűjtemények egyik részét az apátsággal összefüggő iratok, levelek, feljegyzések képezik, melyekben nyomon követhetőek a kolostor mindennapjai, spirituális és kulturális élete a kora középkortól egészen az 1800-as évekig. A kutatók így láthatnak bele a középkori költészet, festészet, tudomány rejtett világába is. Egy másik nagy jelentőségű gyűjteményt az 1650 ősnyomtatvány adja, melyek a Barokk teremben mindenki számára láthatóak.
A könyvtár egyik különlegessége, hogy az 1900 utáni kiadásokat kölcsönözni, a többi könyvet pedig az olvasóteremben olvasni is lehet. A legrégebbi, legféltettebb kéziratok és ősnyomtatványok azok megőrzése érdekében csak különleges alkalmakkor tekinthetőek meg közelebbről, de a hozzáférhetőség biztosítása érdekében digitalizálásuk folyamatos. Ráadásként pedig Svájcban annyira olajozottan működik a könyvtári rendszer, hogy egy közös kölcsönző kártya használható a legtöbb svájci könyvtárban – ha valaki nem rendelkezik ilyennel, az apátság ingyen kiállítja azt az érdeklődőknek.
Kép:
