Az Európa Könyvkiadótól már megszokott nagy méretű, könnyűre formált design nagyon is "súlyos" tartalmat takar. Így a történet elsőre könnyen fogyaszthatónak, hívogatónak tűnik, és az olvasó csak a könyv végén veszi észre, hogy itt bizony van min gondolkodni, ezzel kezdeni kell valamit.

A könyv lényegében egy modernkori családregény, mely a Lambert család életének titkosabbik felébe vezet be minket. Adott két középosztálybeli, amerikai kertvárosi szülő, Enid és Alfred, akik másra sem vágynak, csak hogy életük egy szép mederben csordogáljon, ahogy azt az amerikai képeslapokon mi is elképzeljük. Utolsó közös vágyuk, hogy három gyerekük még egyszer összegyűljön karácsonykor a szülői házban. Ám ez közel sem ilyen egyszerű. A szereplők közt váltogató nézőpontokon keresztül fokozatosan ismerjük meg a családtagok sorsát, lelki világát, küzdelmeit. Chip el nem ismert író, Denis sikeres séf, ám a magánéletben vakvágányon zakatol, Gary pedig jó úton halad a kiégés, és házasságának összeomlása felé. Eközben Alfred a Parkinson-kórral és demenciával küzd, Enid pedig igyekszik fenntartani a látszatot, és magában túlélni valahogyan, hogy álmai a tökéletes családról közel sem váltak valóra.

Szereplőink életében nincsenek túl nagy, hangzatos tragédiák, valami még sem stimmel. Mindenki saját elképzelt ellenségeivel küzd, ahelyett, hogy szépen élnék egyszerű életüket, az idilli, világszerte ikonikusnak számító és irigyelt amerikai álomban. De hol az amerikai álom? Ez a megfoghatatlan feszültség vonul végig a könyv egészén. A figurákat nem annyira tudjuk megszeretni, talán még megsajnálni sem. Az író annyira realisztikusra formálja őket, hogy talán túlságosan élesen állnak előttünk ahhoz, hogy a helyükbe merjük képzelni magunkat. Franzen nem szépít meg semmit, szinte dokumentumregényt ír.

Az utolsó néhány oldalon ugyan kínál egy megoldást a korrekcióra, javításra, ám ezzel nem érezzük úgy, hogy bármire is választ kaptunk volna. Az író talán hisz a változásban, abban, hogy ha valaki kilép a rendszerből, akkor az képes az átalakulásra. Ám ez a legnagyobb lépés, amit képtelenek vagyunk megtenni - annyira alkalmazkodunk, hogy észre sem vesszük, hogy nem a saját életünket éljük.  Ám nincs csodaszer, ami mindent kijavít, és legjobb esetben is csak bízhatunk benne, hogy valamennyi hatással vagyunk a saját életünkre. A regény leleplez egy álomvilágot, könyörtelen, zavarba ejtő őszinteséggel - éppen ezért lesz emlékezetes annak, aki elég bátor, hogy a mélységeit is befogadja.

Jonathan Franzen: Javítások (Corrections)

Európa Könyvkiadó, 2014

Fordította: Bart István

630 oldal