Az igazi könyvimádókat valósággal vonzza a régi, megsárgult könyvek illata, amit a levegőben megérezve igazi olvasmányélményeket szimatolunk, és már el is képzeljük, hogy milyen kalandos története lehetett egy-egy kötetnek. De vajon miért szeretjük annyira ezt az illatot?
Egy kutatás szerint a könyvek illatát elsősorban három összetevő határozza meg: a papír, a tinta, és a kötésnél használt ragasztó. A könyv készítése során több ponton alkalmaznak különböző vegyszereket, például a papír víztaszítása érdekében. Ezek közül néhány idővel reakcióba lép egymással, vagy más módon hozzájárul ahhoz, hogy a könyv számunkra is érezhető „aromát” bocsásson ki.
Mivel nagyon sok féle anyagot használnak a nyomtatás, kötés során, nem minden új könyvnek ugyanolyan az illata. Az évek során a könyvkötés módja, alapanyagai is változtak, ezért például egy száz éves könyv teljesen más benyomást kelt, mint egy, a polcokra éppen kikerülő friss kötet. Előbbiek például többet tartalmaznak a lignin nevű anyagból, ami a cellulóz rostok összekötéséért, és a papír sárgulásáért is felelős, ahogy idővel oxidálódik és elbomlik (ezzel maga a lap is sérülékenyebbé válik).
Több olyan kémiai anyagot is találtak, amik nagy valószínűséggel vonzóak számunkra: a benzaldehid jelenléte mandulaillatot kelt, az etil-benzol és toluol keveréke édes illatot áraszt, míg a vanillin vaníliára, a 2-etil-hexanol pedig virágillatra emlékeztet.
De hogy ne csak a mi gyönyörűségünkre szolgáljanak az illatok, azok a szakembereknek a könyvek életkorának meghatározásában is segítséget nyújtanak, hiszen a kibocsátott aromák alapján lehet következtetni arra, hogy hol, mikor állították elő a papírt, amelyből egy könyv készült.
Mindenki bátran kísérletezzen, hogy milyen illatokat vél felfedezni egy-egy köteten – csak aztán nehogy ránk szóljanak az antikváriumban!
A kutatás forrása: http://www.compoundchem.com/2014/06/01/newoldbooksmell/
A kép forrása: http://www.thesmellofbooks.com/