Egy kutatás szerint a könyvek illatát elsősorban három összetevő határozza meg: a papír, a tinta, és a kötésnél használt ragasztó. A könyv készítése során több ponton alkalmaznak különböző vegyszereket, például a papír víztaszítása érdekében. Ezek közül néhány idővel reakcióba lép egymással, vagy más módon hozzájárul ahhoz, hogy a könyv számunkra is érezhető „aromát” bocsásson ki.

Mivel nagyon sok féle anyagot használnak a nyomtatás, kötés során, nem minden új könyvnek ugyanolyan az illata. Az évek során a könyvkötés módja, alapanyagai is változtak, ezért például egy száz éves könyv teljesen más benyomást kelt, mint egy, a polcokra éppen kikerülő friss kötet. Előbbiek például többet tartalmaznak a lignin nevű anyagból, ami a cellulóz rostok összekötéséért, és a papír sárgulásáért is felelős, ahogy idővel oxidálódik és elbomlik (ezzel maga a lap is sérülékenyebbé válik).

Több olyan kémiai anyagot is találtak, amik nagy valószínűséggel vonzóak számunkra: a benzaldehid jelenléte mandulaillatot kelt, az etil-benzol és toluol keveréke édes illatot áraszt, míg a vanillin vaníliára, a 2-etil-hexanol pedig virágillatra emlékeztet.

De hogy ne csak a mi gyönyörűségünkre szolgáljanak az illatok, azok a szakembereknek a könyvek életkorának meghatározásában is segítséget nyújtanak, hiszen a kibocsátott aromák alapján lehet következtetni arra, hogy hol, mikor állították elő a papírt, amelyből egy könyv készült.

Mindenki bátran kísérletezzen, hogy milyen illatokat vél felfedezni egy-egy köteten – csak aztán nehogy ránk szóljanak az antikváriumban!

A kutatás forrása: http://www.compoundchem.com/2014/06/01/newoldbooksmell/

A kép forrása: http://www.thesmellofbooks.com/