Hősnőnk egy tizenöt-tizenhat éves fiatal lány, aki érzelmi világát meglepő őszinteséggel tárja fel. Katinka vidéken él családjával és mivel gyötri az unalom, nagyon sokat olvas. Az akkori körülményekhez képest kicsit sem érdekli a politika, még csak említést sem tesz róla, mivel őt az irodalom tartja lázban, az írók közé vágyakozik.

Irigykedve szemléli azokat, kiknek sikerült kitörniük a falusi élet monotonitásából, mert szerinte izgalmas élet csak arra vár, aki Pesten vagy Velencében él. Bár a társasági életet is szívesen taglalja, mely a vendégvárást, a látogatásokat a szomszéd birtokosnál, és a családi összejöveteleket foglalja magába, egy része folyton máshová vágyakozik, mintha Erdély szűkös lenne számára.

Ez a lány egy hivatásos csalódó, feltörő érzelmei állandóan mozgásban tartják, oly magasra állítja mércéjét, hogy szinte senki és semmi nem elég jó neki, kivéve imádót barátnőjét Irmát, akivel életre szóló barátságot kötött amikor egy pesti nevelőintézet hallgatója volt. A barátnőjével való levelezés jelenti számára a jobb és szebb világot, ezért ha a válasz késik vagy nem érkezik meg, akkor menetrendszerűen bekövetkezik a véget nem érő csalódás.

Katinka írásának stílusából kivehető az éppen aktuális pesti folyóiratok és regények modora, egyénisége mégsem vész el. Amikor írni kezd, olyannyira elragadja a szenvedély, hogy minket, olvasókat is képes egy olyan világba elkalauzolni, ahol önarcképünk rejtett oldala tárul elénk.