Amíg 1857-ben Viktória Királynő ki nem nevezte Ottawát Kanada fővárosának, a törvényhozás könyvtára is „utazott” a jogalkotókkal együtt, míg végül a jelenlegi parlament épületében talált otthonra – ezt mutatja most meg nektek a Könyvmegálló.
A könyvtárat útjai során több tűzeset is érte, például 1849-ben egy ilyen szándékos, politikai célú gyújtogatásnak esett áldozatul a 12 ezer kötet legnagyobb része, mindössze 200 könyvet tudtak megmenteni. Az 1876-ben megnyíló, gótikus stílusú könyvtár első könyvtárosa ezért nagy előrelátásról tanúskodva javasolta annak az épület középső részétől egy folyosóval való leválasztását. A parlamentben 1916-ban kiütött tűzvésztől így a hatalmas vasajtók megvédték a könyveket, ám 1952-ben a könyvtár kupolájában támadt tűz, ami szintén károkat okozott.
A hányatott sorsú könyveknek Thomas Fuller és Chilion Jones álmodott meg egy kör alakú, galériákkal és alkóvokkal vadregényessé formált termet, mely az Ottawa folyó kanyarulataira néz. A londoni British Múzeum olvasóterme szolgált modellül a 16 támfallal tagolt, kovácsoltvas elemekkel gazdagon díszített épületrésznek. Az óriási kupola alatt, a falak fenyő borításába vésett virágok, mitikus szörnyek kavalkádja veszi körül a középen álló, Viktória királynőt ábrázoló fehér márványszobrot.
A könyvtárban nap, mint nap valódi, megfeszített munka folyik – a több, mint 300 fős személyzet elsősorban a parlament dolgozóit szolgálja, információk és referenciák nyújtásával. A modern technika használata lehetővé teszi, hogy bonyolult jogi kérdésekre akár órákon belül is választ adjanak. Ennek megfelelően a könyvek mellett ma már sok dokumentumot elektronikus formában is tárolnak. Nyomtatott anyagaik, ha egymás mellé raknánk őket, egy 17 kilométeres egyenest tennének ki.
Ha nem csak képekben szeretnénk látni ezt a csodaszép helyet, akkor a könyvtárban, és a parlament többi részében akár azonnal egy rövid virtuális sétát is tehetünk.
Virtuális séta itt
