Márk, azt állítod bemutatkozódban a weboldaladon, hogy „Nem lettem sem híres, sem gazdag, sem juhász, katona, vagy éppen csilingelő villamos akárcsak kis Balázs, mert az élet másképpen akarta.” Ebből az elsővel nem érthetek egyet. Híres vagy, három zseniális regény megalkotója, amin sok olvasó nevetett ropogósan a tömegközlekedési eszközökön, láttam a könyveidet már mindenféle korosztály kezében, tudják a friss megjelenéseket kereső olvasók, hogy ki is az a Csabai Márk. Mondd, hogy igazam van, s cserébe aláírom, hogy végtelenül szerény vagy! ☺

Nagyon kedves és megtisztelő felvezetés, köszönöm. De... továbbra is kitartok meglátásom mellett. Ne hiszem, hogy híres lennék. Az olvasók nagy része a könyveimet szereti, nem engem. Ez nagy különbség. És így az elismerés inkább a regényeket illeti, mint engem. Én csak teszem a dolgom. Szórakoztatok, szomorú időkben. Hiszem azt, nem a könyvek mennyisége és marketinge határozza meg a sikert, hanem a könyv tartalma, és az a munka, meglátások és életfelfogás, amit egy író szeretettel sző a sorokba.

A csibész-sorozattal Te már megalkottad azt, amit sok író nyugdíjas korára sem. Van egy trilógiád, amit Rejtő könyveihez hasonlítanak, s stílusodat is egy kalap alatt emlegetik a western hősöket felvonultató klasszikus íróéval. Milyen érzés alig 30 évesen ilyen elismerésekkel létezni?

Egyszersmind megtisztelő és félelmetes. Ha így gondolják az emberek, akkor nagyon magasan van az a bizonyos léc. Sokat kell még tanulnom, hogy megugorjam. De legalább van, mi motiváljon. És mint tudjuk, a motiváció nagyon is fontos az ember életében.

Nem tágítasz a vendéglátós szakmád mellől, amit mi nagyra becsülünk. Sok emberrel találkozol munkád kapcsán, esetleg az ők történeteiből is merítettél ihletet?

Természetesen rengeteget merítek a vendéglátásból, és a saját életemből. Bármi, ami történik körülöttem az egy komplett történet számomra. Legyen szó örömről, vagy bánatról. Erre van a régi vendéglátós mondás: rossz étel nincs, csak nem kreatív a szakács.

Nemcsak az írásaid miatt ismerős ma a Csabai Márk név, dicséretes a társadalmi szerepvállalásod is. A Jelen Vagyok Tehetséggondozó Egyesület is Hozzád köthető. Mesélj erről, hogy született az ötlet, hogy létrehozd? Találtok igazi tehetségeket?

Egy barátommal közösen alapítottuk az egyesületünket. Az alapötlet, ami életre hívta az egyesületet, az volt, hogy segítsünk, lehetőséget biztosítsunk fiataloknak, hogy megmutathassák mit tudnak ők adni a közönségnek. Szerettük volna megóvni őket attól a hányattatott sorstól, és a sok felesleges kudarctól, amiken például én magam átmentem. Sokszor mondják, a kudarc jó tanár. Ez így is van. De csak akkor lehet jó tanár, ha a tanuló is jó. Ha nincs kivel megbeszélni és kibeszélni az embernek a kurdarcát, téves konklúziókat vonhat le a világról. Az ember csalódott lesz. Csalódott emberekre nem lehet alapozni a jövőnket.

Hogyan egyeztethető össze a munka, a regényírás, a magánélet? Mit csinálsz szabadidődben? (Már, ha van ilyen.)

Nehezen. Egyre több és több területen dolgozom, ahol előfordul a szöveg, mint „eszköz”. Magánéletem kevés van, de azt rendszerint óvom. Keresem a boldogságom, szerelmem, és az élet szépségét, mint bárki más.

Rendszeresen blogolsz is a weboldaladon, szerencsére nem hagysz bennünket olvasnivaló nélkül. Ezek többnyire nagyon mély érzésű tartalommal bírnak: álmok, idő, lehetőségek, stb. Milyen indíttatásból születnek ezek a bejegyzések?

Azok a kis ”mikro-ömlengések” rendszerint őszinte, váratlanul megszülető gondolatok. Érzek, látok, hiszek, remélek. Ezekből fakadnak. Amellett, hogy sokak szemében én vagyok a „vicces”, mások szemében a „beképzelt” - ezeket rendszerint egy-egy posztból szűrik le velem kapcsolatban – sokan nem is gondolnák, hogy alapvetően mély érzésű vagyok, mint egy elefánt.

Az egyik legfontosabb kérdés, amit az olvasók képviseletében intézek Hozzád: Mikor várható új regény Tőled? Dolgozol most valamin?

Hamarosan. Eloszlani látszanak a viharfelhők. Jelenleg egy kész regény vár kiadásra. Ez, remélhetőleg idén megjelenik. Jelenleg nagy erőkkel dolgozom a következőn, és a hetekben indul egy online, ingyenesen elérhető „meglepetés” regény is. Utóbbiról a facebook.com/csabaimark oldalon hamarosan több információ is meg fog jelenni.

Az Ulpius-Ház kiadó csődje hogyan érint Téged?

Nem bontottam pezsgőt.

Hogyan képzeljünk el Téged írás közben? Kávé, laptop, jegyzethegyek, csönd vagy üvöltő zene?

Nagyon változó. Az magánéletem minden rezdülése kihat a munkámra. De ez így jó. Ettől lehet hiteles és életszagú az, amit éppen írok. Ha minden oké, akkor pörgök, üvöltő zene. Máskor meg csak némán sétálgatok Pesten, és nézem, mi történik az éjszakában, és jegyzetelek. Ha szerelmes vagyok, egy adott résznél az érezhető a könyveimben, ugyanúgy, ha éppen dühös is...- ezt szokták mondani.

Melyik regényedet szereted a legjobban? Melyik áll Hozzád a legközelebb?

Erre nem tudnék őszintén válaszolni. Hazudni meg nem szeretnék.

Csibésznek képzeljünk el Téged, mint Barabás Viktort, vagy semmi köze a humorzsák figuráidnak a saját jellemedhez?

Akik ismernek, azok tudják, akik nem hát...  ismerjenek meg... De ha saját bevallásomra vársz, akkor azt kell mondanom, biztosan van némi közöm hozzá.  

Igazi kávészerető ember vagy. Ajánlj egyet, amit biztosan ki kell próbálnia mindenkinek!

Egyszerű ember vagyok, az egyszerű dolgokat szeretem. Egy igazi, gyűszűnyi esperessó, tisztán... ezt ajánlanám.

Melyik minden idők legjobb 5 könyve számodra?

Felsorolás szinten őket említeném meg jó szívvel: Bukowski – Posta, Gasparovich László – Bérelhető bájak bazára. Salinger – Zabhegyező, Robert Yugovich – Olja, P. Howard (Rejtő Jenő) –  A tizennégy karátos autó

13+1. Melyik az a kérdés, amit sosem tesznek fel Neked, de szeretnéd, ha feltennék?

Hogy vagy? Minden rendben?