A rövid naplóregény, lírai képekkel festi le a förtelmet. Röpke bemutató a röpke szerelmeket megélt, a maga bizarr módján, széplelkű szörnyetegről. Lucien, a régiségkereskedő szerelmeinek története akkor kezdődik, amikor valami lezárul, pontosabban valaki élete lezárul. „ A november mindig valami váratlannal szolgál, jóllehet öröktől fogva készen áll az idők méhében…” Lucien – „ a fény gyermeke” – csak erre vár, a pallérozott elméjű, hullarabló ugyanis csak halottakkal képes bensőséges viszonyt ápolni.
 

Egy beteg elme, beteges logikája tart tükröt, amelyben megláthatjuk saját sötét vágyainkat, melyek néha talán a legalitás és illegalitás határán billegnek, de erkölcsösek semmiképpen sem nevezhetőek. Bizarr utazás, amelynek részeként csak részben írhatjuk magunkat a normalitás margójára, mint ahogy ezt a főhős is megteszi. Hiszen mindenkinél van rosszabb, ugye? Gilles de Rais – alias: Kékszakáll – a hírhedt, szadista kéjgyilkos Lucien önigazolása.
 

A történet finoman vezeti az olvasót a szövőlepke átható illatával átitatott, minden érzékre ható borzalmak, süllyedő világába. Lucien számára saját vágyai gubója a rabság, amelyből képtelen szabadulni. „…elérte immáron az anyag létezésének zenitjét, az önmagába való beteljesülést, ami után már a bomlás pezsgése következik.” A mű csúcspontja a bomlás csúcspontja: szerelmei fizikálisan, saját maga mentálisan, rejtett világa pedig ténylegesen megsemmisül. „A dolog, ami érint…” Ez az egyetlen ügy érinti igazán, s okozza felemelkedését, a számára tökéletes emberpárban megtalálja összes szerelmét, és bukását is egyben, hiszen lelkileg és testileg is képtelen elmenekülni a helyzetből, s az igazságszolgáltatás elől.
 

Nehezen emészthető olvasmány. Maradványa: rossz szájíz. Képesek vagyunk kordában tartani magunkat? Vagy csak jól álcázzuk a bennünk rejlő vadállatot, és ha igen, akkor meddig? „Once more saved!” Once more…

Láng Kitti Piroska