"Mindannyian tudjuk, hogy egy könyv elolvasásának körülményei éppen olyan fontosak, mint maga a könyv." - mondta Nick Hornby, s most értettem meg valójában, mennyire igaza van. Az Athenaeum kiadó krimisorozatának ezen apró termetű darabja is hű társam volt hátizsákos utazásaim során. Pici, kézbemászó, zsebbe való, izgalmas, akciódús, gondolkodásra késztet, leköt, megmosolyogtat.
Nem sok magyar krimihez nyúltam eddig, talán Csabai Márk az egyetlen Rejtő Jenőn túl, titkon féltem, hogy csalódást okoz majd egy hazai vonatkozású történet, majd mégis kezembe került Nemere István Halj meg helyettem című darabja az Athenaeum jóvoltából, s onnan már kíváncsian vetettem rá magam.
Az íróként és műfordítóként emlegetett Nemere ma már klasszikusnak számít, legalább egyszer mindenki találkozott valamelyik művével a közel hatszázból. Az alkotásai számával rekorderként is emlegetett szerző a Halj meg helyettem című krimijével bizonyított nekem először. Nem számítottam Tőle humorra, nyakatekert, ám szellemes létigazságokra, sem irónizáló szófordulatokra, pedig ezekből nem volt hiány. Csavaros észjárású, okos szereplőkkel játszik a magyar író, Lakos Donát neve önmagában is furfangos, nemcsak a jelleme, mit a regényben alakít. A magyar vonatkozású, török krimi kicsit izgalmas, kicsit valószerűtlen, kicsit vicces, s a legjobb az benne, hogy nem tudni, Nemere István komolyan gondolt-e bizonyos részeket, vagy tisztában volt vele, komikus néhány fordulata a történetének. Egy biztos, emlékezetes marad számomra a “Margit néni… te hogy kerülsz ide?” felkiáltás.
Jelen írás tárgyának előzményeként megjelent az Athenaeumnál az elődje is, Nincs idő meghalni címmel, furcsa mód, én utólag veszem kézbe ezt, foglalkoztat engem Lakos Donát nyomozása, aki ezúttal is Budapestről kiindulva kezd nyomozásba Európa számos városában. Én adok egy esélyt a következő Nemere-zsebkönyvnek is.
