A hétvégén a könyvszerető közönséget a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál tartotta lázban melyet a Millenárison rendeztek meg. Ki azért ment el, hogy magába szívja a magyar és külföldi irodalmi kultúra közvetlen közelségét, és az újonnan vásárolt, nyomdaillatú köteteket a szerzők tolla alá csúsztathassa, ki pedig azért, hogy az idei könyvterméshez jó adag kedvezménnyel jusson hozzá.
Akárhogy is, mindenki megtalálhatta a számítását: a külső, ingyenes, és belső, csak karszalaggal elérhető helyszíneken helyet kaptak a szépirodalmi kiadók mellett a gyermekkönyvekkel, ezoterikus vagy éppen fantasy témákkal foglalkozó kiadók standjai is. A programok és dedikálások egymást érték, olyannyira, hogy ha valaki kíváncsi volt egy beszélgetésre, sajnos lemaradt egy-két író, költő aláírásosztásáról.
Az idei Könyvfesztivál „vendége” rendhagyóan nem egy ország, hanem a 220 éve szervezett magyar könyvpiac volt, mely témában rangos konferenciákat, beszélgetéseket tartottak. Akire azonban talán nem túlzás azt mondani, hogy mindenki tűkön ülve várt: az idei év Nagydíjasára, Jonathan Franzen amerikai íróra. A külföldön igazi sztárnak számító szerző, akinek írásait Magyarországon az Európa Könyvkiadó jelenteti meg, csütörtökön vette át Budapest Főváros Önkormányzata és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése díját, pénteken sajtótájékoztatót tartott, és csütörtökön, illetve szombaton beszélgetéseken vett részt. Szombaton a legújabb könyvéről, az önéletrajzi ihletésű Diszkomfortzónáról szóló beszélgetésen szinte többen álltak, mint ültek. A szerző közvetlenségével, könyveiben is megjelenő fanyar, ironikus humorával megnyerte magának a közönséget – több embertől is hallottam, hogy csak azért állt be az aláírásért kígyózó, fél óra alatt is csak egy-egy métert csökkenő sorba, mert maga Franzen elkezdte érdekelni. Vajon mit írhat ezzel a kendőzetlenül egyenes stílussal a jelenkor amerikai kultúrájáról, a tipikus amerikai háztartásokról, ahol megállni látszik az idő, ami nekünk, európaiaknak is hordozhat valamiféle üzenetet?
Franzen tisztességgel állta az ostromot: majd három órán keresztül tette egyedivé aláírásával a több száz kötetet. Mindenkihez volt egy mosolya, vagy kedves szava, és minden kérésnek eleget tett – volt, aki kis papírfecnire írt szövegét szerette volna a könyvbe beíratna, és Franzen ezt is türelmesen kibetűzte, és lemásolta.
Bármelyik napon látogattunk is ki a Könyvfesztiválra, élményekkel és értékes olvasnivalókkal térhettünk haza. Azzal a gondolattal, amit a szervezők igyekeztek is az egész rendezvény hangulatával átadni, hogy az irodalom mindenki számára elérhető, az olvasót megszólítani és bevonni igyekszik. Az irodalom mindennapi és mindennapos – a metrón kapaszkodva a táskánkban, és gondolatainkban hordjuk.
Fotó: konyvfesztival.com
