Civil foglalkozása bármilyen módon kapcsolódik a magyar történelemhez, foglakozik oktatással, vagy kutatással?

A munkám merőben távol áll az irodalomtól, mivel gépésztechnikusi végzettséggel egy vegyipari nagyvállalatnál dolgozom rendszerkezelőként. Hogy ez mit is jelent valójában? Nem könnyű röviden, egyértelműen megválaszolni a kérdést. Olykor fizikai munkával, olykor egy böhömnagy ipari folyamatirányító számítógép előtt üldögélvén egy bizonyos toluilén-diamin nevezetű anyag gyártásának felügyeletét látom el, viszonylag bonyolult műszakos munkarendben, némelykor délelőtt, máskor délután, vagy ippeg éjszaka. Nem hangzik valami jól, ugye? Hát nem is az… Sokszor szimpla „biorobotként” aposztrofálom magam.

Mekkora kutatómunka előzte meg a regény megírását?

Az én esetemben a kutatómunka és a regény megírása között nincs olyan szoros összefüggés, mint az vélhető. Megmagyarázom. Volt egy időszak az életemben, úgy nyolc-tíz esztendővel ezelőtt, amikor nagyon rákaptam a túrázásra. Bejárván a Bükk és az Aggteleki-karszt hegyeit, völgyeit, ráleltem néhány olyan helyre, melyek története felkeltette érdeklődésemet. Ilyen voltak többek között a bükkszentléleki pálos kolostor romja, Dédes, Csorba-kő, és Szád-vár maradékai, de említhetem akár az Upponyi-sziklaszorosból eredő völgyet is (jelenleg Lázbérci víztározó), amely I. Károly (Róbert) és I. (Nagy) Lajos uralkodása idején királyi bivalyvadászatok színtere volt. Ezen helyek eredete, története, történelme után kezdtem kutakodni, kezdetben pusztán kíváncsiságból, ennen magam szórakoztatására, a regény ötlete csak későbben született meg. Lokálpatriótaként szerettem volna a lehető legtöbb emberrel tudatni, hogy milyen történelmi vonatkozású - és nem mellesleg; rendkívül gyönyörű - emlékhelyeket rejtenek a borsodi, gömöri erdők, így hát kaptam magam, és kerekítettem azok köré egy kalandos történetet.

Visszatérve az alapkérdés megválaszolásához; hozzávetőleg úgy másfél esztendőre taksálnám a kutatás idejét. Nem tartottam számon, hogy miként telik az idő, hisz - mint említvén volt - a kőfaragólegény meséjét a kutatás közben, pontosabban annak végére találtam ki.

Kutatásai során találkozott-e olyan történelmi eseménnyel, melynek részletes kikutatása sok ideig tartott, de végül is kulcsfontosságúnak bizonyult a történet szempontjából?

Ilyen konkrétan nem volt, ám egy kutatás-kudarcélményemet megemlítem.

Főhősöm elvetődik Rudára (ma: Rudabánya), mert szerettem volna tudatni az olvasókkal, hogy a XIX - XX. századi vasércbánya helyén a középkorban ezüstöt és rezet is bányásztak. (Jelenleg egy különleges szépségű, türkiz-vizű tó lelhető az egykori tárók helyén, mely 60 m-es mélységével hazánk legmélyebb állóvizének számít.) Az ezerháromszázharmincas esztendők végén Ruda temploma egy természeti csapás révén összeomlott, és helyére az akkor helybeli viszonyokat tekintve katedrális méretű új templom került. András a kőfaragó azért igyekszik oda, hogy munkára ajánlkozzon. Nos, minden igyekezetem ellenére nem sikerült kiderítenem a korábbi templom pusztulásának okát; földrengés, vihar, vagy tűzvész végett dőlt-é romba, vagy pusztán hitványul, rossz alapra volt megépítve...

Sokak örömére elmondható, hogy az elmúlt években egyre több magyar történelemmel foglalkozó regény jelenik meg magyar szerzők tollából. Esetleg inspirálta Önt, vagy adott egy lökést könyve megírásához a mostanában megjelent történelmi regények sora?

Amikor nekifogtam „A kőfaragó”-nak - nem mostanában volt -, a magyar történelmi regények még nem örvendtek akkora népszerűségnek, mint mostanság, így nem vagyok azzal vádolható, hogy „felültem a hullámra”.

Úgy vélem, a műfaj sokat köszönhet Bán Mór méltán közkedvelt Hunyadi sorozatának, amelynek magam is nagy rajongója vagyok. Persze őmellette számos remek író merít történelmünk izgalmas, érdekes eseményeiből, így hál’ Istennek folyamatosan remek könyvek kerülnek ki a boltok polcaira. És ha már itt tartunk; engedtessék meg, hogy említést tegyek egy egyesületről, nevezetesen a Történelmiregény-írók Társaságáról, melynek célja, hogy támogassa a történelmi regények szerzőit, és tovább népszerűsítse a műfajt. Szeretnénk, ha minél több nívós, színvonalas, tudományos alapokra épülő történelmi regény jelenne meg, gazdagítván a magyar nyelven olvasó közönség történelmi ismereteit, az írókat pedig arra ösztönözzük, hogy törekedjenek a hitelességre. Egy jó könyv nemcsak attól jó, hogy jól van megírva. A tudományos jellegű kutatómunka elkerülhetetlen, fontos szem előtt tartani, hogy az olvasók olyan információkkal legyenek ellátva, amelyek történelmileg hűek.

A Facebook mellett az alábbi webcímeken lehet megtalálni minket:

http://tortenelmiregeny-trt.hu

http://moly.hu/tagok/tortenelmiregeny-irok-tarsasaga

Érdemes figyelemmel kísérni tevékenységünket, hisz időről időre különféle játékokat hirdetünk, amelyeket - többek között - szerzőink dedikált köteteivel díjazunk.

Van-e olyan külföldi, történelmi regényíró, aki ha nem is példakép, de iránymutató regényírói munkássága szempontjából?

Ken Follett: A katedrális című műve nagy hatással volt rám, és akadt is pár olyan olvasói visszajelzés, mely párhuzamot vont A kőfaragó és A katedrális között. Persze ez ellen én minden esetben kézzel-lábbal tiltakoztam, egyrészt, mert nem szeretném, ha bárki is valami „koppintásféleségnek” gondolná a regényemet (lelkem rajta; nem az!), másrészt pedig azért, mert Follett tehetsége messze túlszárnyalja az enyémet - már ha nekem van olyan egyáltalán...

Ön szerint, mi magyarok mennyire vagyunk tisztában saját történelmünkkel, múltunkkal?

Sajnos nagyon kevéssé. A magunk módján ez ellen „szállunk harcba” mi, történelmiregény-írók. Szórakoztató, kalandos történetekbe ágyazunk olyan ismereteket, amelyek másként nem jutnának el az olvasókhoz. Egyféle küldetéstudat ez.

Egyébiránt meggyőződésem: ha az közoktatásban másként lennének megválasztva a kötelező olvasmányok, sokkal több gyerek szeretné mind az irodalom-, mind a történelem-tanórákat.

A kőfaragó című regénye a XIV. századi Magyar Királyság mindennapjaival foglalkozik. Tervezi más század regényes bemutatását is?

Jelenleg a Szent László íja munkacímet viselő regényem „nyomdakészre-csiszolásán” fáradozom, mely a címének sugalma ellenére szintén az ezerháromszázas évek közepén játszódik. Eztán - a kiadóm felkérésére - belefogok egy trilógiába, melynek történései I. (Nagy) Lajos környezetében zajlanak majd - tehát az elkövetkezendő néhány esztendőben maradok a XIV. századnál.

(Egyébként rengeteg történet-mag csírázik a fejemben, Árpádtól kezdvén egészen II. Rákóczi Ferencig - a kérdés csupán annyi, hogy a Jóisten ád-é hozzá elég hosszú életet...)

Regényében megjelennek a Pálosok is. Foglalkozott magával a Pálos renddel és a Pálosokkal is?

Természetesen, nem is keveset. Elsőként sajátos építészetük fogott meg (a már korábban említett bükkszentléleki monostor-rom hatása), aztán alaposabban „utánuk járván” eredetüket, legendáikat, jelképrendszerüket, tevékenységüket is roppantmód lenyűgözőnek találtam. „A kőfaragó”-ból sok alapvető dolgot, érdekességet meg lehet tudni az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendről, amely egyes vélekedések szerint - az enyém szerint is - ősi táltos-hitünk hagyatékainak átmentője, őrizője volt.

Könyvében megjelennek erotikus, már-már pornográf részek is. Úgy gondolta, hogy a középkori testiség bemutatása fontos része lehet a XIV. század korhű ábrázolásának?

Valóban kaptam - rendkívüli meghökkenésemre - olyan visszajelzéseket, melyek szerint a regényem némely jelenete a pornográfia határát súrolja. Tagadhatatlan tény, hogy nyíltan, prüdériától mentesen írok a szexualitásról, ám úgy hiszem; nem léptem át a jó ízlés határait. (Végeztem is egy privát közvélemény-kutatást az olvasóim között - szerencsére zömük hasonlóképp vélekedik.) Egyébiránt a testiség Ádám és Éva óta az élet egyik meghatározó velejárója, és nem volt az másként a középkorban sem - szerintem.

Mindenesetre, ha valakit megbotránkoztattam, ezúton (is) kérem elnézését.

Kik a kedvenc szépirodalmi alkotói és melyek a kedvenc alkotásai?

Hogy Ken Follett, Bernard Cornwell, Wilbur Smith művei a szépirodalom kategóriába sorolhatóak-é, azon lehet ugyan vitatkozni - de nem érdemes. Follettnek „A katedrális” és „Az idők végezetéig” című alkotásait, és az Évszázad-trilógiáját szeretem nagyon, Cornwelltől az Ördöglovas-trilógiát, valamint a Sharpe sorozatot említeném, Smith-nek pedig a Courtney/Ballantyne családregény-folyamáért rajongok.

Ami a honi irodalmat illeti: a klasszikusok közül Gárdonyi Gézát és Wass Albertet tartom nagyra, a kortárs regényírás számomra legirigyeltebb alakja pedig Bán Mór, ki a Hunyadi könyveivel olyat alkot, mire az egész kerek világon csak nagyon kevesek lennének képesek.

Történelmi érdeklődése megnyilvánul esetleg a mindennapjaiban is?

A hobbim a tradicionális íjászat… lenne, amit a csemeték (leányaim hat, illetve másfél esztendősek), a műszakos munkarend, és az írás mián mostanság eléggé hanyagoltam.

A családommal gyakorta és szívesen járunk hagyományőrző rendezvényekre.

A Várjáró Magazin felkért, hogy írjak nékik egy ismeretterjesztő cikket A kőfaragó egyik helyszínéről, Csorba-kő kisváráról.

Szintén felkérésre közreműködök a Szádvárért Baráti Kör vármentő akciójában.

Mikor találkozhatnak Önnel olvasói, rajongói? Tervez-e felolvasásokat, jelen lesz-e a Könyvhéten?

Legközelebb a 22. Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenáris Park D20-as (Gold Book Kiadó) pavilonjában dedikálok, április 26.-án 13:00-tól.

Tervek szerint ott leszünk a Könyvhéten is, de erről részleteket, dátumot még nem tudok közölni.