Az nem kérdés, hogy rohanni fogok-e a boltba, hogy beszerezzem az új fordítást, felrakom a Gyepes Judit által jegyzett Zabhegyező példányom mellé és alkalmanként újraolvasom, s továbbra is örök kedvencként emlegetem majd. Barna Imre részletekbe bocsátkozó magyarázata után a Könyvjelző magazinban már bennem is csillapodott a felindulás az „idegen” cím miatt: „Holdennek a kishúga felteszi a regényben a kérdést, hogy mi a csuda akar lenni ebben az életben, ő azt válaszolja, hogy az, aki elkapja a rozsban a szakadék felé futkosó gyerekeket, ezzel megmentve őket a zuhanástól. Ez pedig nagyon nem zabhegyezés.”  A fordító új szlengeket ígér, szabadd, modernebb nyelvezetet, ám a negyneves-ötvenes évek fiatalságának szlengjeit nem kívánta rekonstruálni, úgyhogy vélhetően a rengeteg „meg minden” nem fog hiányozni Holden szókincséből.

A sok Zabhegyező-szerű történet és a Rozshegyező (J.D. California) „folytatás” után tehát kapunk nemsokára egy újrafordítást is, ami bár felháborodást kelt egyes olvasókban, titkon mindegyikünk roppant kíváncsian várja, hogy kézbe vehesse Salinger ifjúsági regényét. Én biztosan jelentkezem majd egy „élménybeszámolóval” a Rozsban a fogóról.