Áruld már el, honnan jön a Bleeding Bride művésznév?

Időszámításunk előtt, amikor még voltak olyan téves elképzeléseim, hogy költői vénám van, írtam egy Vérző Menyasszony c. verset, ami angolul lefordítva valamivel hatásosabb lett. Volt román ajkú ismerős, aki könnyebben ejtette ki, mint az igazi nevem. Majd amikor divat lett a szociális oldalak használata roppant körültekintő lévén, nem szerettem volna a világhálón kiteregetni a személyes adataim, kézenfekvő volt ezt a nicket hasznosítani. Ma, ha az úton Blídinget kiabálnak, tudom, hogy meg kell fordulni.

Téged a Fekete Fivérek kapcsán ismertek meg a magyarországi olvasók, mesélj kicsit a kisregény keletkezésének körülményeiről. Alig voltál 20 éves, amikor írtad, mi adta az ihletet a történethez?

23 voltam, mikor a Fekete Fivérek napvilágot látott. Valójában az élet ihlette a történetet, azok az emberi sorsok, amiket, ha csak, mint néző is, végigkövettem. 14 éves koromtól mindig olyan barátok vettek körül, kinek családi körülményeik elviselhetetlenek voltak, a társadalom peremére szorultak. Mégis tőlük tanultam meg igazán önzetlennek lenni a környezetemmel, józanul mérlegelni mit jelentenek a belső értékek. Láthattam hova vezetnek a sztereotípiák, a megbélyegzés és a túlzott materializmus. A könyv egy “Requiem egy álomért”, ami azok számára állít emléket, kik a társadalmi nyomás miatt sajnos már nincsenek velünk.

Mióta Magyarországon is kapható a Fivérek egyre jobban gyarapszik az olvasóid tábora. A visszajelzések alapján imádják a könyvedet. Te mit gondolsz 3 év után a regényedről? Szerinted, miért szeretik annyira?

Bipolárisan kezelem a Fivéreket. Néha büszke vagyok rá, hogy van, és mennyi rengeteg üzenetet át tudtam adni a segítségével, néha pedig máglyára raknám, és zavar a tudat, hogy nyilvánosságra került. Nem kell megérteni, én se próbálom ezt megmagyarázni. Szerintem épp ezért szeretik. Mert nem ragaszkodik semmihez a történet, nem egy zsákutca,  és nem is volt szándék elérni vele bármi mást, mint amit beleírtam. Nincs kijelölt célcsoportja, nem lovagoltam meg vele egy aktuális trend-hullámot. Minden olvasó számára van egy személyes vonatkozású üzenete, ha az illető nem csak nézi, látja is a sorok mögé rejtett tartalmat. Emellett úgy érzem, mindig aktuális.

Az idei év legjobb híre felőled az, hogy javában készül a második könyved. Bemutatnád néhány szóban? Fivérek-szerű szívbemarkoló történetet várjunk?

Nagyon hatásvadász módon erre a kérdésre mindig azt válaszolom: hagyjuk a fivéreket békében nyugodni. Abba a vékonyka kötetbe sikerült kiírnom minden, a témához kapcsolódó meglátásom és fájdalmam. Nem lesz folytatás. Amit mondhatok az újról, hogy sokkal eseménydúsabb lesz, teljesen eltérő karakterekkel. Az egyetlen hasonlóság, hogy a cselekmények mögött szintén megpróbálok becsempészni egy olyan szálat, ami görbe tükröt mutathat a jelenlegi társadalmi normáknak. Hogy ez mennyire fog átjönni, azt majd jövőre megbeszéljük. :)

Van-e még könyvötleted a következő évekre?  

Szerintem életem végéig sem írom ki magamból, az összes mesét, ami a fejemben él. Néha írás közben is elkalandozom, mert épp kitaláltam egy másikat, ami sokkal izgalmasabbnak tűnik, mint az, amin épp dolgozom.

Olyan nehéz ma a kézirattól a kész kötetig eljutni. Rengeteg kitartás szükséges, s hinned kell a saját könyvedben, hogy azzal a közönség elé állj. Téged mi motivál a regényírásban?

Gyermekded rajongás a könyvek iránt és a furcsa fantáziám, amit nem tudok kikapcsolni - ez a két összetevő indított el. Az, hogy hiszek a saját munkámban nagyon merész kijelentés, rettegek viszontlátni. Imádok elmerülni ezekben a világokban, csak én és ők. Ha merészebb lennék, mostanra már egy polcnyi lehetne belőlem. Az új regényt inkább az a pozitív energia, az a támogatás táplálja, amit olyan személyek küldenek felém, akiket, ha ne lett volna a fivérek, tán meg sem ismerem őket. Nekik írom, számukra szeretnék egy élvezhető történetet ajándékozni, mert másom nincs, de tartozom nekik ennyivel, mindazért, amit tőlük kaptam. (és ezt a lehető legtárgyilagosabban mondom, nem szeretnék szentimentálisnak hatni)

Hogyan képzeljük el a környezetedet írás közben? Égő cigaretta, rezignált hangerőn szóló rockzene? Papírok? Billentyűzet?

Majdnem. Hozzátenném a laptopot keretező hamuréteget, a füzeteket és a fülhallgatót. Mivel javarészt kézzel írok, ezért nálam a papírmennyiség lényegesen több mint kellene. Fura szokásom, hogy beleunok a lapok színébe és akkor másikat veszek elő. Az írószert is bekezdésenként hajlamos vagyok cserélni. Kész rítus.

Sokan szeretnének veled személyesen találkozni, az aláírásodat kérni. Tervezel-e magyarországi/budapesti bemutatót a készülő könyvednek?

Ha rajtam múlna, minden hasonló kérésnek eleget tennék azon nyomban. Hiszen ezekben a meghívásokban ott van minden, ami buzdít, hogy írjak még. A támogatás az olvasóktól. Legyenek ketten, vagy százan. De, hogy a kérdésre válaszoljak, igen jönni fogok. Az új regénnyel így vagy úgy, de ott leszek.

Mindig csodállak az életviteledért. Hogy lehet összeegyeztetni a munkát, a családot/gyereknevelést, regényírást és a rengeteg olvasást?

A látszat néha csal. Be kell vallanom, kicsit elhanyagolom egyiket a másikért. (Regényírás közben ne számítson senki 3 fogásos vacsorára..., de még a mosogatógép se biztos, hogy bekapcsolja magát. Tiszta ruha? Csinálj magadnak.) Bár szerencsére írni és olvasni mindig éjjel szoktam, ezért annyira nem befolyásolja egyik a másikat. Az más kérdés, hogy a reggeli fejem és hangulatom vetekszik Quasimodoéval.

Melyik minden idők legjobb 5 könyve számodra?

Dorian Gray, Mester és Margarita, Hannibal, Aglaja, Poe összes.

Melyik az a kérdés, amit sosem tesznek fel neked, de szeretnéd, ha feltennék?

Melyik a kedvenc Disney- karakterem. Megrögzött Disney-rajongóként igenis hiányolom azt a platformot, ahol végre mindenféle hasonszőrű tapasztalatom kivesézhetném.