Nem értem. Mintha a könyvek elvesztették volna az értéküket. Persze az új könyvek igen drágák, alig lehet 4-5000 Ft-nál olcsóbbat kapni. (Na persze kereskedelmi fogásként ezeket 3990 vagy 4990-ért kínálják.) Ez éppen a többnyire rosszul kereső értelmiségi rétegnek túl sok. Azt értem, hogy drágák a jogdíjak, fizetni kell a fordítónak, a szerkesztőnek, a korrektornak, fenn kell tartani a kiadót, amely nyilván még valami hasznot is remél, és főleg sokba kerül a papír, a nyomda és a terjesztés. Az utóbbi durván nagy tétel, ez köztudott.
De aztán az antikváriumok alig vesznek át valamit, a könyveket kínáló internetes oldalak sokszor fillérekért kínálnak nem is olyan rossz könyveket. Múltkor a bolhapiacon egy árus 100 Ft-ért kínálta a portékáját, és köztük egész színvonalas kötetek is voltak. De ha ötöt választottam, talán már 300-ért odaadta mind.
Az igazi könyvmolynak ilyen körülmények között vadászszimattal kell rendelkeznie. Nehéz helyzetben van a vevő és az eladó is.
Egyszer egy háromkötetes történelmi regényt ajánlottam egy antikváriumban, eredeti ára darabonként volt 4000 Ft, erre azt ajánlották, hogy átveszik 500 Ft-ért a trilógiát. Meghökkentem. De ha ő el tudja adni az egészet 3000-ért, akkor lesz valamicske haszna. Hiszen a könyvpiac minden szereplője erre törekszik. De mi a helyzet szegény olvasóval? Vele ki törődik?
Vannak az ún. háromhónapos könyvek. Ezeket nagy reklámhadjárat kíséri, többnyire afféle botránykönyvek, celebekről szólnak, vagy maguk a celebek írták (gyaníthatóan komoly segítséggel). Ilyenek a szerelmes regények és némely krimi is. Értéktelenek, mégis eladhatók, aztán elvesztik varázsukat, és eladhatatlanokká válnak. Kidobhatók. Egyszer használatosak. Aztán ott vannak a rendszerváltás előtt nagy példányszámban megjelent, sokszor minőségi könyvek, melyek megint csak a kutyának sem kellenek már. Nem véletlen, hogy az egyik legnagyobb használt könyveket kínáló portál a megrendelt könyv mellé ajándékkönyvet ad. Olykor meglepően jót.
Nagy a választék, évente sok-sok cím jelenik meg, de a példányszámok többnyire alacsonyak. Egy kicsit is színvonalra törekvő kiadó úgy próbál meg értéket is megjelentetni, hogy mellette kiadja az értéktelent, de eladhatót. Ez régen is így volt – jól teszik. De valami mégis nagyon megváltozott.
Mi történt a könyvpiacon? Vannak-e még könyvgyűjtők? Az olvasni szeretők járnak-e még könyvtárba? Kik vásárolnak könyveket? Az e-book milyen konkurenciát jelent? Kérdések. Nyilván vannak válaszok is.
Gimes Katalin
