A valós történelmi eseményeken alapuló regényeket mindig is egy kis fenntartással kezeltem, nagyon nehéz feladat ugyanis a történelmi hűség és az olvashatóság közötti keskeny határvonalon lavírozni – akármelyik is kapjon nagyobb figyelmet a másik kárára, a nehezen fenntartható egyensúly mindenképpen borul. Néhány kerülőútra és kiskapura persze óhatatlanul szükség van, de ha a szerző képes ezeket tökéletesen beilleszteni, úgy szerencsésebb esetben vagy nem vesszük őket észre, vagy – ha fel is tűnnek az ellentmondások – felül tudunk rajtuk kerekedni, pusztán az olvasási élmény miatt.
Jennifer Chiaverini regénye az amerikai polgárháború sötét éveibe repít minket vissza, ahol is megismerhetjük egy uniós szimpatizáns hölgy életét és mindennapos küzdelmét a háború mocskában. A déli lázadó államok fővárosában élő, a konföderációs elvekkel szembe szegülő Lizzie mindennapjai eképpen a folytonos küzdelemből állnak: kénytelen ugyanis a déli államokhoz való tartozását lépten-nyomon bizonyítani és a fenntartani a rendületlen elvhűség tökéletes látszatát, miközben a megtévesztő szerep mögött valójában titkos katonai és politikai titkokat szivárogtat ki, egyenes uniós kezek közé, remélve ezzel a háború minél előbbi befejezését és az északi államok fényes győzelmét, közvetve pedig az általa mélyen megvetett rabszolgaság rendszerének eltörlését.
Lizzie karaktere persze egy nagyon picit túlidealizált - az önfeláldozó forradalmár és heroikus hősnő szerep itt-ott talán már túlmutatott az elképzelhetőn, bár lehet, hogy ez csupán a műfaj sajátja.
Történelmi csúsztatások természetesen szép számmal fordulnak elő, amit szintén a műfaji „követelmények” számlájára írok: a regényes hangulat megőrzése ugyan kellemesebbé teszi az olvasási élményt, ám nem tudok megjegyzés nélkül elsiklani például afelett, hogy – amint azt a könyv hangoztatja – az észak-dél háború egyetlen kitörési oka a rabszolgaság rendszere volt – de hát nem történelemkönyvként, hanem regényként vettük a kezünkbe, akként pedig tökéletesen megállja a helyét.
Mindent egybevetve csak ajánlani tudom mindenkinek, olvasmányos nyelvezetének hála könnyen „falja” az olvasó.
Tóth Kata
