Emlékszem, mikor négy éve nemzetünk fővárosába költöztem, egyik napról a másikra, ezt a könyvet tettem be az utazótáskámba (valószínűleg mindezt azért tettem, hogy majd négy év múlva egy könyves weboldalon stílusosan elmesélhessem). Ez alatt a négy év alatt sokkal jobban megértettem, milyen érzés lehet felnőttnek lenni. (újra kiolvasnám, de a könyvet hónapok óta nem adta vissza egy kedves barátom, akire már csak ez okból kifolyólag is ráfér ez a könyv).
Egyedül születünk, egyedül halunk meg. Popper szerint választhatunk: egyedüli magányt, vagy társas magányt választunk rövid életünkre. A többi ember sosem kerülhet olyan közel hozzánk, amennyire mi vagyunk magunkhoz. Én vagyok az egyetlen, aki döntést tud hozni velem kapcsolatban. Ha nem döntök, az is egy döntés: úgy döntöttem, nem döntök. Aki ezt megérti, és a gyakorlatban is alkalmazza: voilá, felnőtt.
Popper Péter (akit a barátomnak, útmutatómnak érzek) kifejti, hogy lényegében három dolog szükséges a jól működő, felnőtt élethez. Társas kapcsolatok – ezt nem kell magyarázni, mindenki érezte már, mennyire megkönnyítette a mindennapok szenvedését egy-két normális emberi szó. Ha bátorító is, az még jobb.
A másik a megfelelő mennyiségű agresszivitás – ez azért szükséges, hogy ki tudjunk állni magunkért olyan helyzetekben, amikor szükséges, hogy merjünk belemenni azokba a konfliktusokba, melyeket át kell élni ahhoz, hogy szabadabb életet élhessünk. Bizonyos mértékben tudnunk kell érvényesíteni akaratunkat, hogy igényeink szerint alakíthassuk életünket. De ne feledjük: „Mérték az érték!”
A harmadik a vállalt magány – az a magány, amit mi választunk elvonulásunkkal, össze sem hasonlítható azzal a magánnyal, amit nem mi terveztünk be életünkbe. Ezzel mindenképp meg kell küzdenie egy felnőttnek. Fontos tudatosítanunk magunkban: sosem vagyunk egyedül, mert egy valaki mindig velünk van: saját magunk.
Azzal az idézettel búcsúzok, ami engem a könyvben a leginkább megfogott, egy haldokló zen mester mondta:
„Ami megy, engedjétek.
Ami jön, fogadjátok.
Ennyi az egész.”
Szeverényi Orsolya
