A pszichológia szerint csak a körülmények „szerencsés” együttállására van szükség ahhoz, hogy az ember lelke mélyén lappangó őrület kibontakozhasson és a kormánykerékhez üljön, átvéve az irányítást tudatos énünk felett. A szerencsés együttállás Ferdinand Clegg – avagy a lepkegyűjtő – esetében egy nyereményként szerzett tetemesebb összeg és egy vidéki ház megvásárlásának képében valósul meg, ahol kezdetét veheti az általa megkomponált kétszemélyes dráma, amely lényegében egy emberrablás, majd az azt követő fogva tartás és számos szökési kísérlet elbeszélése. Maga a történet sem mindennapi természetesen, de ami igazán nagy jelentőséggel bír, az nem más, mint az aprólékos gonddal bemutatott személyiségfejlődés – mindkét karakter részéről.
A regény külön érdekessége, hogy egyazon szál, két különböző nézőpontból van elmesélve, más-más megvilágításból követhetjük végig az eseményeket, egészen a tragikus végkifejletig. Ferdinand Clegg, a különc, magának való, sok szempontból sekélyes férfi, szemben az érzelmileg igen sokszínű, élettel teli, kifinomult és szenvedélyes Mirandával, akinek az elrablással nem csupán az élete, de világlátása is gyökeresen megváltozik. A közöttük húzódó számos különbség kibontakozását maga a szerencsétlen szituáció hozza működésbe: a többféle tekintetben is fölényt élvező lány teljesen kiszolgáltatottá válik, miközben Clegg intellektualitásbeli alulmaradottságát valós fizikai fölényével kompenzálja: fogvatartóként minden helyzeti előnyét kihasználja a lánnyal szemben, képtelen azonban meglátni a mélyebben húzódó összefüggéseket és túl későn döbben rá, hogy az általa oly szenvedélyesen idealizált lány nem az, akinek gondolta, hogy sehogy sem lesz újabb, néma darabja a gyűjteményének. Ahogy Miranda írja naplójában: „Én csak egy példány vagyok egy sorozatban. Ha megpróbálok kilibbenni a sorból, olyankor gyűlöl. Nekem azt a sorsot szánta, hogy mindig szép legyek, mindig ugyanaz, gombostűre tűzve, holtan.”
John Fowles regénye méltán vált kultikus darabbá, izgalmas olvasmány mindenkinek aki szeret egy kicsit elmélyedni az emberi lélek mélységeiben vagy akit érdekel, hogy hogyan is tör utat magának egy mániákus eszme.
A könyvből egyébként film és színházi darab is készült – az előbbi 1965-ben jelent meg hasonló címmel, utóbbit pedig már a magyar színpadokon is játszották.
Tóth Kata
