A kötet 86 verset tartalmaz, amiben az írónő sajátos stílusa ugyanúgy megjelenik, mint az Üvöltő szelekben. A versek fő témája a halál és elmúlás: „Az élet hosszú vagy rövid, /mit számít, öröklét ha vár; /lent búcsúzunk, de fent megint /találkozunk, hol nincs halál.” A pozitív dolgokat, mint az élet vagy szerelem is a halál tükrében mutatja be, így a kötet hangulata erősen depresszívvé válik.

A Brontë nővéreket olvasva nyilvánvalóvá válik, hogy Emily stílusa más, mint két nővéréé. Charlotte és Anne regényeinek témája megegyezik: tipikus tizenkilencedik századi „angol nevelőnős” szerelmes regények. Emily stílusa sokkal sötétebb olykor-olykor félelmetes is. Nála központi téma az élet és halál összefüggése, a gonoszság és az ezek árnyékában bemutatott szerelem.

Emily sokszor szembesült a halállal életében: három éves korában meghalt édesanyja és még fiatalon veszítette el két testvérét is. Kétségtelen, hogy ilyen tragikus eseményeknek hatással kellett lennie az írónő művészetére.

Emily verseit Charlotte fedezte fel, amiért Emily neheztelt is rá, hisz rejtegette őket a nyilvánosság elől. Miután nővére meggyőzte versei kiválóságáról a három testvér úgy döntött, hogy válogatást adnak ki verseikből-természetesen álnéven. Emilynek, azaz „Ellis Bell”-nek 21 verse jelent meg ebben a kötetben. A válogatás 1846-ban jelet meg és mindössze két példányban kelt el.
Magyarországon 1988-ban adta ki az Európa könyvkiadó az 1941-es kritikai kiadás alapján, ami New Yorkban jelent meg. Ebben a könyvben többnyire Emily verseit olvashatjuk, de nem teljesen kizárt, hogy Charlotte ne írt volna egy-egy verset bele, hisz ő válogatta és javította nővére verseit.

A kötet magyar változata többek közt tíz fordítónak (köztük Radnóti Mikós, Tandori Dezső) és Nádasdy Ádám ellenőrzésének köszönhető.

A kép forrása

Bolla Eszter