(Királyné lettem. Mária Antónia ifjúkora; A fényűzés napja. Mária Antónia uralkodása; A forradalom napjai. Mária Antónia vallomásai)
A Tericum kiadó jelentette meg 2012 és 2015 között az amerikai írónő történelmi trilógiáját arról az asszonyról, akinek tragikus sorsa mindig is legalább annyira izgatta az emberek fantáziáját, mint Kleopátráé, Jeanne D’Arcé vagy Erzsébet királynéé, a „mi Sissynké”.
A történelmi regények régóta nagy népszerűségnek örvendenek, és a trilógiaforma az olvasni, könyvekbe elmélyedni szerető könyvmolyoknak igazán megfelelő. Három vaskos kötet – ez igen!
A görög trilógia szó jelentése: három beszéd, és három önálló részből álló, de tematikailag összefüggő irodalmi alkotás. Már az ókori görög drámaversenyeken is három tragédiát mutattak be – negyedikként, tetralógiává bővülve, egy szatírjátékkal kiegészítve –, melynek mindegyike azonos mondakört dolgozott fel.
A középkor nagy „trilógiája” Dante Isteni Színjátéka (Pokol, Purgatórium, Paradicsom).
A prózában később terjedt el, de csak a magyar irodalomból kiemelhetjük Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját, Tamási Áron Ábeljét, a verses epika köréből pedig Arany János Toldiját. Trilógiák ma is születnek: nagy feltűnést keltett a fiatal Bartók Imre három kötetből álló, posztapokaliptikus regényfolyama (A patkány éve, A nyúl éve, A kecske éve)
Na és ne feledkezzünk el Tolkien remekéről, A Gyűrűk Uráról sem, melynek – rajongói szerint – csak egyetlen hibája van: rövid!
A három számos kultúrában, mondakörben és a meseirodalomban bűvös, misztikus szám, de ez elmondható a hétről is. Feltehetőleg nem véletlen, hogy Stephen King fantasyja, A Setét Torony vagy a J. K. Rowling Harry Potter-története is hét kötetből áll.
Olykor előfordul, hogy a kiadók egy vaskos könyvet nyomdatechikai okokból vagy az olvasók kedvéért – egyszerűen könnyebb megfogni, kézben tartani – három kötetben jelentetnek meg, holott nem igazi trilógiáról van szó. Az e-book megjelenésével és elterjedésével ez többé már nem lesz probléma.
És most ejtsünk pár szót Juliet Grey trilógiájáról. Az írónő hiteles korrajzot ad, megismerhetjük könyvéből a XVIII. század második felét, pontosabban annak uralkodói köreit, a korabeli szokásokat, a gyermeknevelést, az öltözködést, a szórakozást a politikai indíttatású (érdek)házasságkötéseket és a nagy francia forradalom történetét – egy bizonyos nézőpontból. A szerző ugyanis – valljuk be – elfogult: szereti hősnőjét, Mária Antóniát, Mária Terézia Habsburg-házból való osztrák királyné tizenhat gyermekéből a tizenötödiket, a későbbi Marie Antoinette-et, a francia XVI. Lajos tragikus véget ért, guillotine által kivégzett feleségét. Finom jellemrajzot kapunk egy asszonyról, aki kamaszlányként kényszerű házasságot köt a sosem látott francia trón várományosával, majd tanúi lehetünk annak, ahogy lassan-lassan elfogadják, megszeretik egymást, annak ellenére, hogy igazi szerelem nem a királyi pár között szövődik, Marie Antoinette szíve egy svéd követért, Axel von Fersenért dobog.
A szerző a forradalmárokat csaknem barbár gyilkosokként írja le, miközben emberközelbe hozza a királyi párt, akik minden gyarlóságukkal – fényűző életmódjukkal, pazarlásukkal – együtt szerethető lények. Mindezzel talán lehet vitatkozni, de az írónő kétségtelenül letehetetlen, olvasmányos lektűrt adott ki a keze közül, mely sok ismerettel is gazdagítja a korszakot kevéssé ismerő és a trilógiákat meg a történelmi műveket kedvelő olvasókat.
Gimes Katalin
