„Szendrey Júlia tizennyolc éves volt, amikor megismerte Petőfi Sándort, tizenkilenc, amikor hozzáment feleségül, húsz, amikor gyereket szült neki, és huszonegy, amikor elvesztette. Onnantól kezdve a holt költő felesége volt egész életében, bármit próbált is tenni ellene.”- írja Nyáry Krisztián.
A magyarok többsége így, vagy még ennyire sem ismeri Szendrey Júliát. Tény, hogy az iskolában keveset tanítanak róla és emlékét főként Petőfi versei őrzik, de Szendrey Júlia az a nő, feleség, forradalmár, anya, író és műfordító, akire a magyaroknak emlékezniük kell.
Szendrey Júlia 1828 decemberében született Keszthelyen. 1846-ban megismerkedett Petőfi Sándorral, akivel egy év után házasságot kötött. A márciusi forradalom nem csak történelmileg volt jelentős a házaspár életében: ekkor fogant gyermekük, Petőfi Zoltán. Házasságuk a költő rejtélyes halála miatt rövid idejű volt. Júlia a gyászév letelte előtt eldobta az özvegyi fátylat, beteljesítve ezzel Petőfi „Szeptember végén” című versét (Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…). A közvélemény felháborodással követte nyomon második házasságát Horvát Árpáddal, a történésszel. A kor írói csaknem mind negatívan ítélték meg Júliát, köztük Arany János, Jókai Mór és még sokan mások. Ki hangosabban, ki halkabban, de azért felemelték hangjukat. Júlia mindent megtett, hogy megvédje magát a támadások ellen. Halálos ágyán Tóth Józsefnek adta naplóját, verseit, hogy védelmében őrizze meg, ám ez a napló csak sok idő elteltével látott napvilágot; addigra már majdnem mindenki „megbélyegezte” Szendrey Júliát. Azonban az idő múlásával enyhült a közvélemény egyhangú meglátása. Ma már nemcsak nemzeti özvegyként tekinthetünk Júliára, hanem mint íróra és fordítóra is.
Ha teljes képet szeretnénk kapni Júlia életéről, döntéseiről, műveiről és házas életéről nem is kereshetnénk jobb helyen, mint a kezdet kezdetét: Keszthelyen, ahol Júlia megszületett.
Az emlékszoba (Keszthely, Szendrey-telep)
1923-tól emléktábla jelzi egykori szülőhelyét, bár dr. Csák Árpád már tizennégy évvel korábban felhívta a figyelmet az egykori szülőhelyre. 1973-ban a korábbi Újmajort Szendrey-telepre nevezték. 2009 óta működik emlékszoba az egykori szülőházban, amit egy évvel később felújítottak. Látogatásom során Dr. Lukács Gábor, a Pannon Egyetem Georgikon Karának adjunktusa kalauzolt minket az emlékszobában, mutatta be Szendrey Júlia életét.
Az emlékszoba kialakítását a Keszthelyi Önkormányzat és a Pannon Egyetem Georgikon Kara közösen kezdeményezte. Az üdülővárosnak fontos a hagyományok őrzése és ápolása, mint ahogy az emlékszoba is igazolja. Bár Petőfi kétségtelenül ismertebb Júliánál, szinte az ország összes városában láthatunk „Itt járt Petőfi Sándor” táblát. Viszont olyat, hogy „Ebben a házban született Szendrey Júlia” csak egyet találunk. Júlia kevesebb, mint két évet töltött szülőhelyén, a helyieknek mégis fontos Júlia és a Szendrey család emléke, ezért odaadással gondozzák az emlékszobát és kis kertjét, megteremtve ezzel a hely otthonos hangulatát.
Az emlékszobát Ratzky Rita, Tóth Éva és Lukács Gábor rendezte be. A kiállítási tárgyak között olyan érdekes dolgokat (illetve másolatukat) találhatunk, mint Petőfi halottá nyilvánításának kérelme vagy Szendrey Júlia anyakönyvi kivonata. Emellett tablók és képek díszítik a falakat. Az egyik sarokban helyet kap a Júliáról mintázott baba is, aminek ruháját Júlia egyetlen megmaradt ruhája alapján készíttette a Nők a Balatonért Egyesület.
A kertbe érve a jelképes vörös rózsák és hárfák mellett találjuk Szendrey Júlia szobrát. Az emlékműnek kalandos története van: A helyi iskola felajánlotta az újsággyűjtésből származó pénzt a szobor gipszmintájára, amit Dr. Marton József alkotott meg. Amire a szobor öntésének költségeit is fedezni tudták a szobrász tragikus módon elhunyt, így Búza Barna szobrászművész folytatta az elkészítést. A szobor a Szendrey Általános Iskola kertjében kapott helyet, 2009-ben pedig felajánlották az emlékszobának. Ezt követően a szobrot felújították, amit aztán ismeretlen elkövetők megrongáltak, így egy újabb felújításra volt szükség, ez 2013-ban sorra is került. Az egy órás tárlatvezetés során megismerhetjük Júlia és családja igaz történetét. A kiállításban kiemelkedően helyet kap a Júliáról terjedő pletykák és tévhitek eloszlatása. Ez az egyik legértékesebb dolog az emlékszobában, hiszen könyvekből sokszor nem tudunk meg ilyen információkat.
Az emlékszobának több mint ötezer látogatója volt hét év alatt. Iskolai csoportok, turisták és néha még külföldiek is ellátogatnak a Szendrey-telepre.
Az emlékszoba kicsiknek-nagyoknak egyaránt fontos. (Vendégkönyv)
A múzeumok éjszakáján tárlatvezetéssel, borral és pogácsával várják az érdeklődőket, a gyerekeknek pedig Andersen mese felolvasást tartanak Szendrey Júlia fordításaiból.
Dr. Lukács Gábor az interjú végén beszámolt jövőbeli terveikről is. Az emlékszoba létezésére büszkén gondolnak és rengeteg tervük is van a jövőre nézve: a felújításon és bővítésen kívül a kertben helyet kapnának Júlia versei. A Szendrey-telepre nézve is sok mindent terveznek: a lovardát bővíteni szeretnék, illetve parkolót szeretnének kialakítani. A Szendrey-telep a 218 éve, Festetics György által alapított Georgikon – jelenleg a Pannon Egyetem, Georgikon Kar – kezelésében van. A fejlesztéssel céljuk, hogy az emlékszobával együtt a telep komplex képet alkosson.
Bolla Eszter
Galéria
Fotók: Gubics Márk
