Kezdőlap | Ajánlók | Kívánságkosár | Eladóink | Kereső | Könyvrendelés
Facebook Twitter Pinterest




Könyvkritika - Sarkadi Imre: A gyáva
Agy%c3%a1va

Sarkadi Imre azon írók csoportjába tartozik, akikkel véleményem szerint méltánytalanul keveset foglalkozott eddig a szakirodalom. Sarkadi a ’40-es évek végén a népi írók szociografikus realizmusához kezdett közeledni, amely ekkor már ahogyan a magyar prózában, úgy az ő művészetében is csak átmenetileg tölthetett be vezető szerepet. Ezen metamorfózis csúcspontjának tekinthetjük A gyáva címet viselő énregényét. Az íróra alapvetően jellemző, hogy szociálisan érzékeny, jó megfigyelő, és körültekintő részletességgel képes írni az individuum viszonyulásáról az őt körülvevő világhoz és önmagához egyaránt. Talán nem túlzás állítani, hogy műveiben a teljes igazságot keresi.

A gyáva in medias res típusú indítással avatja be az olvasót az eseményekbe. Tulajdonképpen maga a valós kérdés is azonnal fölmerül: van-e még lehetősége arra, hogy a hősnő élete pozitív fordulatot vegyen? Sarkadi tömör könyörtelenséggel veszi górcső alá egy csinos és okos nő életlehetőségeinek elvesztegetését és morális megsemmisülését. Sarkadi hősnője nem hajlandó az erkölcsi jót előnyben részesíteni az anyagi jóval szemben. Éva ambivalenciája viselkedésformájában kiválóan megnyilvánul: igazán nagy döntést élete megváltoztatására nem képes hozni, de környezete számára a szabad és féktelen nő szerepét játssza. A mű drámaiságát növeli, hogy Éva tudatában van döntése helytelenségének: képtelen az igaz szerelmet választani, inkább – gyakori ez a Sarkadi hősök esetében – az infernóba zárkózik, és önként odaadja magát másvalakinek.

Sarkadi finoman megjeleníti azért Éva ellentétét is Annusa személyében, aki a megfordítható emberi sors példája. Szabó István szintén ellenpólusa Éva világának és döntéseinek.

Sajátos regénystruktúrát alkot azzal Sarkadi, hogy műve egy életregény utolsó passzusainak is felfogható, így a szokványos epikai törekvések itt elmaradnak, nincsen részletező teljesség és determináló erejű történéssor, helyette egyértelmű erkölcsi ítéletet kapunk. Az író tudatosan épít az E/1 személyű (Éva meséli el a történetet) nézőpont lehetőségeire, az emlékező tudat szűrő funkciója is a velős elbeszéléstechnikát erősíti, mely mégis izgalmas és elgondolkodtató.

A gyáva ma is aktuális kérdéseket felvető, egyetlen epizódban egy egész életsorsot és annak erkölcsi ítéletét is magában hordozó mű, mely Sarkadi Imre írói pályájában is fontos szerepet tölt be.

     Viola Tamás