Richelle Mead Vámpírakadémia sorozatának újabb kötetéhez, szám szerint a harmadikhoz jutottam el ezen a héten. A kötet címe: A halál csókja. Spoiler veszély!
Rosenak egyre nagyobb nehézségeket jelent kilépni Lissa fejéből, ugyanis akaratlanul egyre többször alakul ki a most már inkább kellemetlen kapcsolat közöttük. Akár alvás közben is belép a lány fejébe, annak tudtán kívül, és olyasmiket lát és tapasztal, amikhez egyáltalán nincsen kedve – mint például egy meglehetősen intim közelség Lissa és Chris között.
Közben a saját magánélete – vagy inkább annak a hiánya – is problémákat okoz neki, és így együtt ezekkel és a gyászával Mason elvesztése miatt, lassabban gyógyul, mint azt szeretné. Szorgosan járna vissza az edzésekre, hogy valami feledtesse vele, a hetekkel ezelőtt történteket, de még nem áll készen arra, hogy ott folytassa az iskolát, ahol abbahagyta. A két megölt strigáért megkapta a molnyijáit is, amit társai nagyon irigyelnek tőle, ő inkább elfelejtené, hogy van bármi is a tarkóján. Érthető, hogy a gyásza ennyire korlátozza, és hogy szívesebben feledné a történteket mintsem, hogy dicsekedjen velük, mert noha stirgákról van szó, mégis csak gyilkosság az, amikor megölik őket, és ez mindig kivesz egy kicsit az emberből, amikor kiolt egy másik életet.
Némi romantika ebben a könyvben is felbukkan majd, de ezúttal inkább Lissa és Chris kapcsolata kapja a hangsúlyt ezen a téren, legalábbis a könyv nagy részében. A végén azonban Rose és Dimitrij is kap egy nagy meglepetéssel egybefűzött „szerelmi” jelenetet, így azok sem szomorkodhatnak, akik titkon remélik, hogy mikor jönnek már végre ezek össze, hiszen annyira egyértelmű, hogy együtt kellene lenniük. (Eltekintve attól az egyetlen aprócska ellenérvtől, hogy ez későbbi testőri hivatásuk rovására menne, de az ugyan kit izgat, nem?)
Ez a kötet ettől függetlenül leginkább mégis a harcra összpontosul, az iskolát ugyanis megtámadják a strigák. Szervezett csoportok özönlik el egy éjszaka az Akadémiát, feltörik a védővarázslatokat, és behatolnak az iskola területére. Sokakat átváltoztatnak, elrabolnak, annál is többeket megölnek, a puszta élvezet kedvéért. Akiket elrabolnak, egy barlangba hurcolnak, ahol vagy megeszik, vagy átváltoztatják őket. A megmaradtak az elraboltak segítésére sietnek a barlanghoz, ahol nem kis meglepetés éri főhősnőnket és a többieket…
De mindezek előtt még előkerül egy régi ismerős, akiről azt hittük, nem hallunk felőle többet: Vichtor Daskov. A mora, aki elrabolta Lissát, hogy a saját gyógyítójává tegye, és ezért kegyetlenül megkínozta, hogy rávegye a lányt ereje használatára. Tárgyalás elé állítják, de az a jobb később, mint soha felállásban, hiszen Lissa elrablása óta lassan 2 év telt el. Rose hangot is ad elégedetlenségének, elképzelhetetlennek és felháborítónak tartja, hogy ilyen sok idő telt el az incidens óta, és a férfi még mindig nincsen börtönben, sőt még a tárgyaláson sem esett át. (Mit ne mondjak, egyet értek vele, jól elhúzódott a dolog.) A bírák védelmére szóljon, hogy ez ügyben a mora királynő a felelős döntéshozó, és egy testőrtanonc ugyan mit tehetne az ügy előrelendítésében a dühös hangvételen kívül? Rose persze részt akar venni a tárgyaláson, amire egy határozott és visszavonhatatlan nemet kap, de valahogy mégis csak sikerül kicsikarniuk egy igenleges választ, így a Királyi Udvarba utaznak a tárgyalásra Lissával együtt.
Barati Tamara
