Nem, nem nyelvtankönyvről van szó, hanem egy különös, lenyűgöző regényről. Az olasz szerző könyve a II. világháború idején játszódik, és egy amnéziában szenvedő férfiról szól, akit tévedéséből finnek hisznek, ezért Finnországba küldik, hogy megtalálja az identitását. Az amnézia mint egyfajta énvesztés sok író és filmrendező fantáziáját mozgatta már meg, de ilyen remekbe szabottan talán még senkinek sem sikerült megragadnia.
A Sampo Karjalainennek hitt fiatalember, akit egy trieszti kikötőben találnak eszméletlenül, kénytelen megadni magát mások jó szándékú próbálkozásának, hogy önmagára találjon. Úgy-ahogy megtanulja a magyarhoz hasonlóan igen nehéz finn nyelvet, lesz szálláshelye és egy-két kapcsolata is, többek között egy szenvedélyes, fanatikus lelkésszel. De hontalansága megmarad, ahogy az is, hogy nem találja önmagát, célját, életének irányát. Egy ápolónő személyében még a szerelem is rátalálhatna, ha létezne szerelem egy egóját vesztett ember számára. De nem létezik. Hogy is szerethetne valaki, akinek nincs múltja, így igazából jelene és jövője sincs, aki csak fizikailag létezik? Vajon ha az igazi (olasz) hazájába került volna, visszatértek volna az emlékei, megtalálta volna önmagát? Nem tudhatjuk.
Gimes Katalin
