Jacqueline Raoul-Duval: Kafka, az örök vőlegény, Ab Ovo, 2012

Mint a cím is mutatja, Kafka – kora szokásaival ellentétben – sosem nősült meg. Voltak kapcsolatai, szerelmei, de különböző okokból egyik sem tudott kibontakozni. Négy nővel – Felice, Julie, Milena és Dóra – való viszonyát elemzi végig a kötet. Ma úgy mondanánk, Dora volt az igazi, de vele csak egy röpke év adatott a már nagybeteg írónak.

    Volt köztük alig-alig valós kapcsolat, inkább csak egy ábránd, egy képzelt szerelem, egy illúzió. Felicének – aki minden jel szerint méltatlan volt ehhez a nagy íróhoz – egy vaskos kötetnyi levelet írt, holott talán ha háromszor találkoztak életükben pár órára. Kafka íróként szeretett, és vélt érzéseit is írásban, ezúttal levelekben jutatta kifejezésre. Nem annyira az elköteleződéstől tarthatott, hanem egy valóságos viszonytól. Valódi kapcsolata csak az utolsó szerelmével, Dorával lett.    

Michael Kumpfmüller: Az élet gyönyörűsége, Libri Kiadó, 2013

A művei alapján (is) megkeseredett, az emberről sok jót nem gondoló, csaknem mizantróp íróról ezt veti papírra egyik bekezdésében Ancsel Éva: „Élete végén Kafka megbocsátott az embernek. Az embert Dora Dyamantnak hívták.” E könyv tanúsága szerint ez így igaz.

    Ez már létező, valóságos szerelmi viszony volt egy nagyszerű teremtéssel, Dorával, aki méltónak is bizonyult Franz Kafkához, s aki élete végéig ápolta. Erről az egyetlen évről szól a német szerző regénye. Nem akármilyen könyv. Nem irodalomtörténet, nem filológusi munka, hanem valódi szépirodalom. Nagy nóvuma a stílusa. Most ki beszél? Eleinte zavarba jön az olvasó: nem tudja eldönteni, most éppen Dora vagy Franz szavait, gondolatait olvassa-e. Aztán hozzászokunk ehhez az elbeszélés- és dialógusmódhoz, és meg is értjük: a szerző így fejezi ki kettőjük szimbiotikus viszonyát.

    Az élet gyönyörűsége visszaadja a hitet az olvasás gyönyörűségébe.

Gimes Katalin