„Ha lány lennék, elrabolnának.”
Az elveszett lányok országa bár fiktív történet, mégis több ezer valós esetre épül. Jennifer Clement regénye feldolgozza mindazt, amiről eddig még senki nem írt: a nők helyzetét Mexikóban. Száraz adatok és internetes rémhírek helyett egy regényben követhetjük nyomon a nők életét Guerrero államban, ahol mindennapos a nők elrablása. A regény cselekménye és a mögötte lévő komoly tartalom érdekes összefonódása egy olyan könyvet hoz létre, amit csak egy bizonyos kor felett lehet igazán megérteni.
Jennifer Clement egy évtizedet töltött el azzal, hogy olyan nőket hallgatott, akiknek az életére hatással volt a mexikói erőszak. A téma nem volt teljesen idegen számára, hiszen Mexikóvárosban nőtt fel. Az elveszett lányok országa az első regénye, ami magyarul is megjelent.
A könyv három részből áll. Huszonhét fejezeten keresztül követhetjük nyomon Ladydi, a történet főszereplője és fokalizátora életét.
Az írónő élethű képet fest a dzsungelről, Ladydi otthonáról, ahol minden lányt elcsúfítanak, vagy fiúnak álcázzák, nehogy elrabolják. De mi történik az elrabolt lányokkal? Paula, a falu legszebb lánya volt az egyetlen, akit elraboltak és visszatért. A többi lány valószínűleg rabszolgaként és prostituáltként, vagy árokparti hullaként végezte. A történet tökéletesen leírja a nők kisebbségi, elnyomott helyzetét: „Mikor a vonat pár percre megáll, és a férfiak leszállnak, nem jó leszállni, pisilni, mert végignézik, gúnyolódnak, ahogy ott guggolsz a sín mellett, esetleg meg is erőszakolnak. Minden nő visszatartja, mindannyian. És fáj. Nem jó inni, ha meg nem iszol, hát tudod, akkor meghalsz.”. Persze a rossz életkörülmények nem merülnek ki a drogbárók zaklatásaiban. Ott vannak a pókok, skorpiók és a repülők, amik a mákültetvényekre szánt mérget a lakosságra szórják ki.
A környéken csak nők laknak, a férfiak elvándoroltak az Egyesült Államokba. Mikor Ladydi munkát kap egy háznál Acapulcoban rögtön beleszeret a kertészbe, majd hét hónap után a rendőrök törik rájuk az ajtót, Ladydit pedig börtönbe szállítják a háznál talált heroin és egy gyilkossági ügy miatt.
A könyv harmadik részében a börtön női oldalát ismerhetjük meg, ahol kiderül minden Paula elrablásáról és a gyilkosságról is.
A mű szereplői alaposan kidolgozott karakterek: Ladydi anyukája, akit megcsalt és elhagyott a férje. A sörösüvegei mellett már csak a tévén keresztül látja a világot. Paula, Ladydi barátnője, aki visszatérése után örökre eltűnik. Ruth, aki szépségszalont vezet, ami a könyv ikonikus helyévé válik. José Rosa, a városi férfi, aki a dzsungelbe jön tanítani. Természetesen a börtönben élő nők is mind-mind egy karakter.
Bár Jennifer Clement szakmai hozzáértése nem megkérdőjelezhető, a regény néha életszerűtlen. Hogy lehet, hogy a házban, ahol hét hónapot él Ladydi két társával együtt senki nem néz be soha a gardróbba, ahol több száz támadófegyver van? Ezen kívül zavaró, hogy a fejezetek hosszúsága nagyon eltérő. A negyedik fejezet például harminchat oldal, míg a tizenhatodik csak egy. A párbeszédek is szokatlan formában vannak írva, gondolatjelek és idézőjelek nélkül. A fordítás összességében jó, bár néhány helyen idegennek hat. A felsorolt kivetnivalók ellenére a könyv kitűnő olvasmányélményt nyújt.
Az elveszett lányok országa nem csak a könyvesboltokban kapott helyet, hanem az irodalomtörténetben is. Bebizonyította, hogy még mindig vannak feldolgozatlan témák és az irodalom igenis alkalmas arra, hogy felhívja az emberek figyelmét egy akkora problémára, mint a nők helyzete Mexikóban.
Bolla Eszter
Jennifer Clement
Elveszett lányok országa
2015
Libri
Budapest
264 oldal
3490 Ft
ISBN: 9789633103685
