Szokatlan oldaláról mutatkozik be a borítón szürreális meseregénynek titulált művével Laár András, akit a L’art pour L’art Társulatból és a KFT zenekarból ismerhetünk. Könyve már 2005-ben megjelent, mégis inkább csak azok ismerik, akik egyébként is kedvelik Laár András művészetét. Pedig ez a könyvecske önmagában is megállja a helyét.
Aki nem ismeri a L’art pour L’art Társulatot, az is biztosan hallott már a Besenyő családról vagy Besenyő Pista bácsiról, akit éppen Laár András alakít a társulat előadásaiban. Az abszurd humorral, nyelvi játékokkal dolgozó poénok hallatán az ember nem tud nem reagálni, nem tud kívül maradni ennek a sajátos művészeti formának a hatásán: vagy nagyon szereti, és pirosra neveti magát rajta, vagy ki nem állhatja, és rettentően fárasztja a dolog. Vagy inkább mondhatnánk úgy is: vagy érti valaki ezt a fajta humort, vagy nem. A kettő között nem nagyon lehet állást foglalni.
A csőevő duhajka meséire is igaz ez a megállapítás. A szerző lehetetlen agyszüleményeit, kitalált lényecskéinek történeteit olvasva vagy már eleve megelőlegezzük azt, hogy tetszeni fognak nekünk, vagy rögtön gyanakvással közelítünk feléjük, hogy mégis mennyi sületlenség lesz itt megint összehordva. Ilyenkor nem is csoda, ha valahol ott letesszük a könyvet, hogy Kapucni, a csőevő duhajka legszívesebben csőben sült csövet eszik, és „tavasszal szerelmes lesz, ilyenkor nagyon szépen fütyül.” Azonban ha legyűrjük ellenállásunkat, ami minden bizonnyal abból származik, hogy igyekszünk a konvencióknak megfelelően túlságosan is felnőttként viselkedni, és vesszük a bátorságot, hogy elmerüljünk egyfajta kicsavart Alice Csodaországban-történetben, megismerhetjük nem csak Kapucnit, hanem a kompótokat, a penicillintörpéket és a rösztölőket is, és igazán elgondolkodtató párbeszédeket olvashatunk Kapucni, és Merengő között, akit ember lévén a csőevő duhajka kalauzol ebben a fantáziavilágban, Lehetországban.
A sok mesés elemmel átszőtt történet a gyerekek, és gyermeklelkű felnőttek kedvence lehet, akik nem félnek attól, hogy olyan dolgokat képzeljenek el, amik nem léteznek, és álmaikban – ha csak rövid időre is – új valóságokat teremtsenek.
A csőevő duhajka meséi
Laár András
Jaffa Kiadó, 2005
148 oldal
