Slavomir Rawicz 1915-ben született egy lengyel-orosz határ menti kisvárosban. Alapfokú tanulmányait magántanulóként végezte, 1932-től 1937-ig építészetet tanult. 1937-ben csatlakozott a lengyel tartalék hadsereghez. 1939-ben, huszonnégy éves korában a németekkel szembeni lengyel ellenállás gyors összeomlása után a szovjetek elhurcolták, mint kémet. Letartóztatásában szerepet játszott, hogy édesanyja orosz volt, és ő maga is jól beszélt oroszul.
1939-ben Minszkbe vitték, ahol a legkegyetlenebb vallatási módszerekkel próbálták rávenni, hogy vallja be a kémkedést. 1940-ben szállították át a hírhedt Harkov börtönbe, ahol öntudatlan állapotban végül aláírta a hamis vallomást. Egy év raboskodás után 25 év szibériai kényszermunkára ítélték. 1941 áprilisában hat társával együtt megszökött a munkatáborból. Hóval, faggyal, hőséggel, éhséggel és szomjúsággal dacolva meneteltek kilenc hónapon keresztül Szibérián, Mongólián, a Góbi-sivatagon és Tibet hegyláncain át Indiába. Az 5000 kilométeres út végére mindössze négyen maradtak életben, köztük volt Rawicz is, aki 1955-ben A hosszú menet címmel jelentette meg az elképesztő út regénybe illő történetét.
A könyv egyes állításait már a megjelenés pillanatában erős kétségekkel fogadták. A 2006-ban megnyílt szovjet archívumok iratai több ponton megingatják Rawicz állításait: nincs például adat arról, hogy a könyvben szereplő tábor valaha is létezett volna. A hat szökevényről hazájukban semmit se tudnak; Indiában nincs nyoma annak, hogy Rawicz valaha is ott járt volna. Az írónak nem volt alkalma, hogy reagáljon a könyv hitelességét ért legújabb vádakra, Rawicz 2004-ben, 89 éves korában hunyt el Londonban.
A hosszú menetből 2010-ben Peter Weir (Truman Show, Holt költők társasága) forgatott filmet Jim Sturgess, Colin Farrell és Ed Harris főszereplésével.