"Luz arca akkor már nagyon közel volt. Anna egészen elgyengült. Forróság öntötte el,folyékony láng száguldozott ereiben,édes érzés volt. A vágy,amitől - hitte - hosszú időre elbúcsúzott,amikor Victor kivonult a világból...
De most itt volt megint,erősebben,mint eddig bármikor. Tűzvész volt,lobogó hőség,nem tehetett ellene semmit. Igaz,nem is próbált tenni. Érezte a férfi illatát,a már messziről is perzselő bőrét. Milyen íze lehetett a szájának,a nyelvének,az erősen ölelő karjának?
A lélegzete is elakadt,de nem ellenkezett. Luz szája rátalált az övére,és az asszony karja - pillanatnyi várakozás után - megmarkolta,közelebb húzta a férfi testét."