Edgar ​Allan Poe (1809–1849), az amerikai romantika világirodalmi hatású alkotója életével és műveivel – nagy európai társaihoz hasonlóan – az önpusztító lázban korán elégő művészsorsot testesíti meg. Bostonban született, vándorszínész szüleit kétéves korában elvesztette. Egy jómódú család fogadta magához, öt évig Angliában járt iskolába, egyetemi tanulmányait már hazájában végezte. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket kezdett írni, első verseskötete tizennyolc éves korában jelent meg, de költészete nem talált kedvező fogadtatásra. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált, botrányai miatt eltanácsolták az egyetemről. Nevelőapjával is végleg szakított, katonának állt, ám sorozatos függelemsértései miatt a katonai akadémiáról is kizárták. Ekkor New Yorkba ment, majd Baltimore-ba: újságírónak csapott fel. Amerikában ez idő tájt indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, és Poe haláláig ennek szentelte java tevékenységét. Írt esszét, kritikát, riportot, és ami a legfontosabb, elbeszéléseivel három területen is újat hozott: fantasztikus és rémtörténetei, valamint cselekmény nélküli prózai költeményei mintát adtak, hogyan lehet magas színvonalon eleget tenni a nagyvárosi magazinok újszerű követelményeinek és kiaknázni új lehetőségeiket. Persze ifjúkori ideáljához, a költészet múzsájához sem maradt hűtlen, de hazájában pályatársai lenézték telten zenei verseit. Annál nagyobb hatással volt az európai irodalomra. Akár verset, akár novellát írt, Poe az olvasóra tett hatást tekintette elsőrendű szempontnak. A műnek ezért mindig tömörnek, egységesnek kell lennie. Poe kísérletező hajlama sajátosan amerikai talajból nőtt ki. Új műfajokat létrehozó szellemi nyugtalansága, a személyiség határainak bátor kutatása az amerikai kultúra önteremtő törekvéseinek sorába illeszkedik. Poe művészete a szűzföldeket feltörő amerikai pionírszemléletből táplálkozik – és egyben a pragmatikus üzleti felfogásból is. Ezért olyan friss, és ezért olyan olvasmányos. Ezt a különös tehetségű, fantomokat kergető, fantomok űzte művészt negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium.