"""Szép tavasz van, kellemesen frissítő, fürge, fényes szellők fújnak. Mindenki vidám, mint egy olyan esküvőn, amelyről nem sejtik, hogy egyúttal temetés. Vidáman búcsúzunk a múltunktól. A hangszórókból lövellő indulók hangjai elnyomják a nótázást, készülünk a besoroláshoz. A tömeg sodrában, amely nagyon együtemű, egylelkű áramlásnak látszik, egyelőre még az élen vagyunk. 1948. május elsején a főelvtársak gömbölyű mosollyal ölelnek bennünket a szívükre: szépek is vagyunk, jól dalolunk, ruganyos táncos léptekkel, üde, optimista mosollyal menetelünk ütemre.""
Karsai Éva regénye egy különféle gyökerű, szabálytalan arcú generáció közel negyedszázados története, számos ellentmondásos és néha meghökkentő egyéni sors tükrében. A népi kollégisták a ""holnapra megforgatjuk az egész világot"" bódult lelkesedésével és hitével a korszak meghatározó szereplőivé válnak. Egy valóság- és embertorzító kor forgószínpadán táncolja a cseles koreográfiát, énekli hol szép, szelíd népdalait, hol a harcos tömegdalokat a történet főhőse, Lenthi Teréz, aki hányatott kis élete során sosem szabadul a valószerűtlenség, a ""hogy kerülök én ide"" kafkai érzésétől. "