"Ritka dolog, hogy gyerekről utcát nevezzenek el. Vologya Dubinyinnal mégis ez történt.
Vologya olyan volt, mint a többi kisfiú. Szerette a játékot, a vidámságot, és nagy mester volt a csínyekben. Szerette a modellezést, és arról álmodott, hogy pilóta lesz. Aznap tért vissza egy jutalomnyaralásból, amikor megkezdődött a háború. A front egyre közeledett, és már Kercs lakóit fenyegette az ellenség. A férfiak elhatározták, hogy nem menekülnek el: egy elhagyott kőbánya bonyolult folyosói rejtették a partizánokat. Vologyát hosszas könyörgés után maguk közé fogadták, és részese lett a földalatti életnek. Sokszor segítette felderítésével a partizánok harcát.
Ez a fordulatos, sok szeretettel megírt könyv az meséli el, hogyan lett utcája Vologya Dubinyinnak."