Kezdőlap | Ajánlók | Kívánságkosár | Eladóink | Kereső | Könyvrendelés
Facebook Twitter Pinterest




Abszurd irodalom
Nicolae Balotá
Termék helye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Állapot: használt
Kiadó: Gondolat Könyvkiadó
Oldalak száma: 514
ISBN: 963-280-759-6
Nyelv: magyar
Kiadás éve: 1979
Fizetés lehetséges módjai: átutalás, személyes átvétel
700 Ft
A Könyvmegálló egy olyan közösségi oldal, ahol bárki ingyen regisztrálhat és díjmentesen adhat-vásárolhat könyveket. Ha a terméklapon látott információk alapján úgy döntesz, szeretnéd megvásárolni a könyvet, töltsd ki szállítási adataidat és kattints a 'Megveszem' gombra. Ezután a rendszer automatikusan elküldi neked az eladó adatait, az eladót pedig értesíti a megrendelésről, így fel tudjátok egymással venni a kapcsolatot.
Ha vásárlás előtt kérdezni szeretnél a termékkel kapcsolatban, az 'Üzenek az eladónak' gombra kattintva ezt is megteheted. Üzeneteidet az 'Üzeneteim' menüpontban olvashatod el.
Leírás

(A védőborítót leszámítva jó állapotú.)

Témakör: irodalomtörténet

Róluk szól: Lewis Carroll, Alfred Jarry, Christian Morgenstern, Franz Kafka, Albert Camus, Eugène Ionesco, Samuel Beckett...

„Az ​abszurd nem áramlat, nem divat, vagy – mint vélték – betegség. Már kezdetben megállapíthatjuk róla: válságjelenség” – írja könyve témájáról Nicolae Balotă (1925, Kolozsvár). A világot elrendező, emberi erő hiányát, a racionalizmus épületének megrendülését, az értékek pusztulását tartja a román esztéta e válságfolyamat főbb jegyeinek. E nyomasztó, látszatra oly megfoghatatlan krízis jelentkezését veszi számba Lewis Carroll álomvilágában, Alfred Jarry kamaszosnál mélyebb dühkitöréseiben vagy Christian Morgenstern akasztófa-humorában. Izgalmas és meggyőző portrét fest az abszurditás XX. századi mestereiről, a nyomasztó rend foglyaként élő Franz Kafkáról, az abszurditást felismerő s elutasító Albert Camus-ről, a közlésképtelenség drámáit író Eugène Ionescóról és a várakozás, ideiglenesség légkörét megogalmzó Samuel Beckettről.
„Régebben nem értettem, miért nem kapok választ kérdésemre; ma már azt nem értem, miként is hihettem, hogy kérdezhetek.” (Franz Kafka)

Több