Kezdőlap | Ajánlók | Kívánságkosár | Eladóink | Kereső | Könyvrendelés
Facebook Twitter Pinterest




A Baumgarten alapítvány 11-12. Dokumentumok
Kiadó: Argumentum Kiadó
Kiadás éve: 2007
Fizetés lehetséges módjai: átutalás, személyes átvétel, futárszolgálat
3400 Ft
A Könyvmegálló egy olyan közösségi oldal, ahol bárki ingyen regisztrálhat és díjmentesen adhat-vásárolhat könyveket. Ha a terméklapon látott információk alapján úgy döntesz, szeretnéd megvásárolni a könyvet, töltsd ki szállítási adataidat és kattints a 'Megveszem' gombra. Ezután a rendszer automatikusan elküldi neked az eladó adatait, az eladót pedig értesíti a megrendelésről, így fel tudjátok egymással venni a kapcsolatot.
Ha vásárlás előtt kérdezni szeretnél a termékkel kapcsolatban, az 'Üzenek az eladónak' gombra kattintva ezt is megteheted. Üzeneteidet az 'Üzeneteim' menüpontban olvashatod el.
Leírás

A Baumgarten alapítvány 11-12. Dokumentumok

Teljesen új, olvasatlan pédányok.

A Baumgarten alapítvány 11-12. Dokumentumok 1941-1947 IV., 1941-1951 V.

Baumgarten Ferenc Ferdinánd végrendeleti úton életre hívott fundációja, az irodalmi mecenatúra e nemes intézménye jószerével már a létesítése pillanatában heves indulatok, ragadós gyanúsítások és ádáz intrikák középpontjába került, s az irodalomtörténetből oly ismerős ellentétek végigkísérték az alapítvány teljes történetét. A nagy- és kisdíjak évenkénti odaítélése körül menetrend szerint kipattanó viták, a korabeli irodalmi élet vészes tőkehiányáról árulkodó könyökharcok, ajánlkozások és megrendítő sérelmek tehát már Babits Mihály alapítványi kurátori működésének éveiből is bőséggel kimutathatók (amint erről a recenzált dokumentumgyűjtemény megelőző köteteiből is bizonyságot nyerhet a zavarba ejtően prózai belküzdelmek és külső támadások iránt érdeklődő olvasó), ám mindez meg sem közelítheti azt a szennyáradatot, ami 1941 után zúdult a Baumgarten Ferencz Irodalmi Alapítványra. A támadások megélénkülésére bizonnyal bátorítólag hatott az általánosan respektált, őszinte és mímelt köztisztelettől egyaránt övezett Babits halála is, azonban a főok a kor mindent átható szégyenteljességében keresendő. Téglás János lelkiismeretes és példaszerű gyűjtése kiábrándító újságcikkek és parlamenti felszólalások sorával illusztrálja, milyen közéleti tónus uralkodott 1941 táján, s miféle szennyes indulatokat keltett az alapítvány díjainak odaítélésére vonatkozó eme kitétele: �akik minden vallási, faji és társadalmi előítélettől mentesek.� �Hol vannak ezek a zsidó írók, azoktól a magyar tehetségektől, akik sohasem jutottak díjazáshoz azért, mert fajiságukat megtagadni nem akarták� - háborgott az Országgyűlés plénumán a nyilaskeresztes, utóbb a kormánypártra váltó Matolcsy Mátyás, �Úgy van!� - helyeselt neki a hintapolitikájáról elhíresült Kállay miniszterelnök. A kereszttűzbe került magánalapítvány, s ügyvivője, az irodalomtörténetben oly ellentmondásos jegyekkel felruházott Basch Lóránt ügyvéd pedig önkorlátozásra kényszerült, s a díjak odaítélésében mind gyakrabban vált szemponttá a sajtóvádak, az antiszemita összeesküvés-elméletek elhárítása. Természetesen hiába, hiszen az ilyesféle vádak mindenkor roppant gyorsasággal alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez, s így ha csupa "színárja" nyert Baumgarten-díjat, már kész is volt az új ítélet: �Ilyen ellenőrzéssel, a mai �nehéz� időkben az alapítvány csak nagy ügyességgel állhat az eredeti tendencia szolgálatában. Az apró zsidócskák, akiknek ideális akváriuma volt ez az alapítvány, csak mártírdugsegélyeket élveznek egy nehéz sóhajtású, könnyes kézszorítás kíséretében.� (Nemzetőr, 1942. jan. 30.) Téglás dokumentumgyűjteménye rekonstruálja a fundáció lavírozását, segélyezési gyakorlatát, az irodalmárok nem lanyhuló ajánlkozását, a díjak odaítélését megelőző intenzív levélváltásokat, kampányszerű felbolydulásokat. S rekonstruálja az 1945 után megváltozó körülményeket, amikor is a Baumgarten Alapítvány pár rövid, vitáktól és veszekedésektől, s persze kuncsorgásoktól korántsem mentes, ám békés esztendőt követően újfent az irodalompolitikai, ezúttal persze már baloldalról érkező támadások céltáblájává vált. S ezen nem segített Lukács György inkorporálása, s nem segítettek a Révai Józsefhez intézett folyamodványok sem: az államszocializmus és Kossuth-díja maga alá temette a tőkepénzből létesített alapítványt. A Szabad Nép irodalmi ítéletvégrehajtója, Keszi Imre (aki felesége, Hajnal Anna Baumgarten-díja révén tán némi hálát is érezhetett volna) reménye beteljesült: �a polgári irodalom szánalmasan szegényes� díja, s a Sas utcai háztulajdonosként figuráló alapítvány - "szűkölködő magyar írók" immár nem lévén - 1950-ben végleg eltűnt a magyar irodalom színéről. Szerző: László Ferenc

Több