Nagyrévi-Neppel György : Huszárok

""Az ember sosem érzi magát olyan szabadnak, fennköltnek és boldognak, mint lóháton", vallotta a már hetvenharmadik életévében járó Goethe, mikor visszaemlékezett egykori lovaglásaira. És valóban: a lovaglásnak, a lovas ember alakjának felidézésekor mindig elfogja az embert a felszabadulás és a kaland jóleső érzése, átjárja az izgalom és elfogja a vágy, hogy valamilyen romantikusan szép tettet vigyen véghez. A lovas és különösen a lóháton harcoló ember legendás alakká vált az évszázadok során. Sokan rajongtak érte és hasonlítani akartak hozzá, akár hun harcos volt, akár kozák, akár betyár vagy cowboy. A reguláris csapatokban harcoló lovas azonban már kevésbé volt vonzó, mert harcmodorából legtöbbször hiányoztak az egyéni, a rendhagyó, a szenzációs mozzanatok; szerepénél fogva ritkábban formálódhatott egyéniséggé. Kivétel azonban itt is akad: például a huszár. Jóllehet seregben harcolt vagy sereghez tartozott, mégis megőrizte, sőt hagyománnyá emelte a szabad csapatokban küzdő lovasok sok szempontból kötetlen, de mindenkor bátor, olykor sziporkázóan szellemes, váratlan fordulatokban bővelkedő harcmodorát. Mit sem változtatott ezen a tényen az, hogy a huszárság - szaknyelven szólva - tulajdonképpen a lovas katonaság egyik fajtája, a könnyűlovas fegyvernem egyik csapatneme. A huszárt sokan jellemezték eddig, császároktól és királyoktól kezdve hadvezérekig és katonai szakírókig, nem is beszélve irodalmi és képzőművészeti ábrázolásáról, amely szinte felmérhetetlenül gazdag. Nos, ezek alapján a következőképpen összegezhetjük a huszárról alkotott véleményeket: a huszár könnyű felszerelésű és fegyverzetű lovas katona; mindig tettre kész, sohasem csügged, a legnehezebb helyzetekben is azonnal és helyesen dönt; hihetetlenül gyorsan, de ravaszul és megfontoltan cselekszik, leleménye szinte kimeríthetetlen. Mindezekhez hozzá kell tennünk, hogy a kialakult nézetek szerint a huszár harci stílusa mellett éppen olyan lényeges és vonzó a magatartása és páratlanul színes kedélyvilága is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alakja köré fonódó számtalan történet és anekdota, mese és legenda; az, hogy a huszár rendszerint igazi népi hősként, a "jó" győztes vitézeként került ki a legkülönbözőbb csatákból. Mindamellett a huszár valóságos története, a hadtörténetben játszott szerepe is rendkívül érdekes és - az általános hiedelem ellenére - meglehetősen sok ismeretlen részletet rejt magában. Mert vitathatatlan ugyan, hogy csaknem mindenki megközelítő pontossággal felidézheti és jellemezheti a huszárt, de arra már kevesen lennének képesek, hogy válaszoljanak arra, miként is jött létre a huszárság, miért és hol alakult ki s milyen változásokon ment keresztül az évszázadok során."